Magyarországon két fokozottan erdőtűzveszélyes időszakot különíthetünk el. Az egyik kora tavasszal, közvetlenül a hóolvadás utáni periódus , amikor a kizöldülés előtt elsősorban rét és tarlóégetések következtében gyullad meg az erdő, általában lombos erdőtelepítésekben és felújításokban okozva igen jelentős károkat.
A második veszélyeztetett időszak a nyári hónapokra esik, amikor a hosszabb csapadékmentes, forró és száraz időjárási viszonyok következtében az erdei avar és tűlevélréteg teljesen kiszárad. Ezek az erdőtüzek elsősorban eldobott cigarettacsikkek és a tűzgyújtási tilalom (fokozott tűzveszély) kihirdetése ellenére meggyújtott tábortüzek, nyári gazégetések következtében keletkeznek, elsősorban erdei és fekete fenyves, valamint idősebb lombos állományokban.
A Magyarországi erdőtüzek 99 százaléka emberi gondatlanság vagy szándékosság miatt keletkezik.
Hazánkban az erdei tüzek relatív gyakorisága az utóbbi évtizedekben megnövekedett. Ennek okai az éghajlati szélsőségekben, a kevesebb csapadékban, a magasabb éves átlaghőmérsékletben, valamint a hótakaró nélküli telek sorozatában keresendők.
Jellemző, hogy a klímaváltozás következtében a korábbinál forróbb nyarakon nem csupán az erdőtüzek száma növekedett meg, hanem esetenként a tűz terjedési sebessége és intenzitása is. A nagyobb intenzitású erdőtüzek a korábbinál kiterjedtebb területet érinthetnek és nehezebb eloltani azokat.
A hazai erdőkben az ún. felszíni tüzek a jellemzőek, mikor is az erdő talaján levő avar, egyéb elhalt növényi részek, illetve kisebb méretű cserjék kapnak lángra. Ezek nagy intenzitású égés esetén koronatűzzé fejlődhetnek.
A koronatüzek többnyire fenyőerdőben keletkeznek, jellemzően az alföldi fenyvesekben.
A tűz típusát tekintve hazánkban a talajfelszín alatti tüzek nem jelentősek, bár – a helyenként jelentős vastagságot elérő tőzegréteg időnkénti meggyulladása miatt – nem is teljesen ismeretlenek.
Ezek jellemzően a hóolvadás utáni, február-áprilisi csapadékmentes időszakra esnek.
Habár a tűz használata a mezőgazdaságban elvesztette korábbi funkcióját,
a „hagyományos" gazdálkodásnak továbbra is része a kora tavaszi időszakban a rét- és tarlóégetés.
A gondatlanul meggyújtott és nem, vagy nem megfelelően felügyelt tűz könnyen átterjed a környező erdőkre is.
A tűz tovaterjedését segíti, hogy a vegetáció még nem zöldült ki, és az előző évről nagy mennyiségű elszáradt lágyszárú növényzet, illetve lomb található a területen, amely száraz időben könnyen lángra lobban.
A nyári időszakban a hosszabb csapadékmentes, száraz-meleg időjárási viszonyok következtében az erdei avar és tűlevélréteg, illetve az itt felhalmozódott elhalt gallyak, ágak teljesen kiszáradnak és könnyen lángra kapnak,
szintén elsősorban a felelőtlenül gyújtott tüzek hatására.
Előfordulásuk a július-szeptemberi hónapokban jellemző.
Ebben az időszakban főként a fenyőerdők veszélyeztetettek, mert aszályos időben könnyen koronatűzzé fejlődik bennük akár egy kisebb avartűz is.
A nyári tüzek nagy része – a tavaszi időszakkal ellentétben – főként az Alföldön pusztít.
Bács-Kiskun és Csongrád megye száraz termőhelyű fenyveseiben szinte minden évben keletkezik erdőtűz,
ha nem is olya drámai mértékű, mint 2007 vagy 2012 nyarán.
Az erdőtüzeken kívül a nyári időszakban jelentős méreteket ér el a még le nem aratott gabonában és a tarlón keletkező tűz. Jellemzőjük, hogy rendkívül gyorsan terjednek és nagy intenzitással égnek. Megfékezésűk nagy erőfeszítésekbe kerül, technikai, emberi és anyagi oldalról is.
Mind az Európai Uniós, mind a magyar jogszabályok előírják erdőtűzvédelmi tervek készítését és ezzel az erdőtűz megelőzési tevékenységek összehangolt kidolgozását és végrehajtását.
A magyar joganyagba beépültek a modern erdőtűzoltási ismeretek, valamint pontosításra kerültek az erdőgazdálkodók, az erdőtűz megelőzésben és oltásban érdekelt szervezetek, hatóságok feladatai is.
Az erdőkben és az egyéb vegetációban keletkező tüzek oka az esetek túlnyomó többségében az emberi tevékenységre vezethető vissza,
így a tüzek megelőzéséhez szinte kizárólagosan a megfelelő magatartási szabályok betartására van szűkség.
A hatékony megelőzést szolgálják a gazdálkodók számára előírt tűzvédelmi tervek készítése, amely a létesítményekre kötelezően előírt „Tűzvédelmi Szabályzat"-hoz hasonlóan tartalmazza a tűzvédelmi szabályokat.
Ugyanakkor szintén a megelőzés érdekében van szűkség a tűzesetek szabad területen történő bekövetkezésének nagyobb kockázata esetén tűzgyújtási tilalom (fokozott tűzveszély) kihirdetésére.
A tűz pusztítását követően – annak típusától és mértékétől függően – az erdei ökoszisztéma csak hosszú idő alatt képes regenerálódni. Az erdőtűz által nem csak a faállomány, hanem a teljes erdei életközösség veszélyeztetett.
A magasabb intenzitású tűz hatására a termőhely is sérülhet, és az életközösség nem mindig képes regenerálódni.
Az erdőtűzben az állatok és otthonaik (fészek, faodú, üreg) is gyorsan megsemmisülhetnek.
Az állatok egy része nem tud elmenekülni a tűz elől, de a gyors helyváltozatásra képes állatok is súlyos sérüléseket szenvedhetnek. Az erdő- és vegetációtüzek lakott területeket, tanyákat is veszélyeztetnek.
Mindig legyünk tekintettel arra, hogy a füst legalább olyan veszélyt jelent az erdőlakók életére, – képes elzárni az állatok és emberek menekülési útját - mint maga a tűz, az égés.
Az erdőtűz és más növényzetben keletkező tűz keletkezésének kockázatát jól jellemzi a erdőtűz veszélyességi index. Az erdőtűz veszélyeztetettségi előrejelzséről itt tájékozódhat részletesebben.
(Forrás: Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, FIRELIFE Erdőtűz-Megelőzési és Képzési Projekt)