2020. április 17-én a Bükki Nemzeti Park munkatársa, Sasvári János látta az első példányt a Dél-hevesi Tájegység területén Visznek közelében. Ez lett a legkorábbi szalakóta észlelésünk, ugyanis eddig a 2001. április 19-én Mezőtárkánynál látott példány tartotta a rekordot.
A kékcsóka néven is emlegetett szalakóta hosszú távú vonuló madarunk. Laza csapatokban vagy magányosan vonul.
A telet Afrika déli és keleti részén tölti. Vonulás közben akár 10 ezer km-t is megtehet.
Tavasszal az első madarak általában április végén, május elején érkeznek vissza hozzánk. Ha minden szerencsésen alakul, néhány hét és Eleven, a jeladós szalakóta is újra visszatér majd az Apaj környéki költőhelyére.
Eleven az egyetlen olyan szalakóta, amely a 4 éve felhelyezett jeladójának köszönhetően folyamatosan értékes adatokkal látja el a szalakóták vonulásával foglalkozó szakembereket.
A jeladó szerint Eleven március 15-e körül kezdte meg útját költőhelye felé.
Az utolsó adatok Szomália térségéből érkeztek róla.
A szalakóták mellett, más színpompás madarak miatt is érdemes lesz az elkövetkező hetekben az eget kémlelni. Hiszen nemsokára itt a május és visszaérkeznek hozzánk kései vonuló madaraink. Hamarosan megfigyelhetőek lesznek a kék vércsék, a kis őrgébicsek, a gyurgyalagok és a sárgarigók is.
Bükki Nemzeti Park anyaga, szerzők: : Gál Renáta (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) és Kecskés Dóra (Szalakóta Life fajvédelmi munkatárs)