„Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki."
(Apostolok Cselekedetei 5,30–32).
Jézus életének eseményeivel, illetve a bibliai ábrázolásával kapcsolatban a mai napig felvetődnek vitás kérdések.
Történetét mind a négy evangélium elbeszéli, amiből három – Máté, Márk, és Lukács szentírása – nagyon hasonlóan számol be Jézus életéről, Lukácsról pedig azt is tudjuk, hogy felkereste a még élő szemtanúkat.
Mások is nagy gonddal gyűjtötték a visszaemlékezéseket.
Jézus tanításai emellett szájhagyomány útján is terjedtek, mivel a legnagyobb részt írástudatlan követői – többek között halászok, földművesek és pásztorok – szemtanúként adták tovább a róla szóló történeteket, amiket később már jó eséllyel vetettek papírra.
Miután azt, hogy Jézus valós történelmi személyiség volt, a tudós társadalom zöme elfogadja, azt is kutatták, hogy hol, milyen körülmények között élt, és hogy milyen nyelven szólt a tanítványaihoz, illetve az emberekhez a mindennapok során. Jézus Krisztus anyanyelvéről néhány évvel ezelőtt az Izraelbe látogató Ferenc pápa és vendéglátója, Benjamin Netanjahu miniszterelnök is érdekes párbeszédet folytatott.
Jézus itt élt, ezen a földön és héberül beszélt"
– állította 2014-ben Benjamin Netanjahu a Ferenc pápának tolmácsoló fordítónak, a judaizmus és a kereszténység között fennálló szoros kapcsolatra utalva a jeruzsálemi találkozón.
Az egyházfő azonban azonnal kijavította, hogy „arámiul", arra az ősi szemita nyelvre hivatkozva, amely napjainkra már kihalt ugyan, de amelyet még a 11. század végén is az arámi népcsoport jól beszélt.
A kormányfő, akinek az édesapja elismert nyelvészprofesszor volt, módosított a korábbi kijelentésén és hozzátette, hogy
bár „arámiul beszélt, de tudott héberül is".
Ráadásul az arámi nyelv egy változatát még ma is beszélik az iraki és szíriai kaldeus keresztény közösségek. Tehát hamar kiderült, hogy ebben a vitában a miniszterelnöknek és a pápának is igaza volt.
A legtöbb vallástudós és történész egyetért Ferenc pápával abban, hogy a történelmi Jézus elsősorban az arámi nyelv galileai dialektusát beszélte.
A hetedik századig az arámi nyelv igen elterjedt volt a kereskedelem, az ellenséges támadások és a hódítások révén. Kis törzsi nyelvekből előbb az Asszír és a Perzsa Birodalom diplomáciai nyelve, majd ezzel párhuzamosan Irántól Egyiptomig az egész Közel-Kelet és a Mediterráneum lingua francája, azaz közvetítőnyelve lett.
Az I. században ez volt a leggyakrabban beszélt nyelv a hétköznapi zsidók körében és valószínűleg Jézus valamint a tanítványai is ezt használták a mindennapi életben
– írta húsvéti cikkében a History tudományos online portál. – Ám a héber is ugyanabból a nyelvi családból származik, mint a kihalás szélén álló arámi, ami Jézus korában szintén általános használatban volt.
A mai latinhoz hasonlóan a héber volt a választott nyelv a vallástudósok és a szentírások számára, beleértve a Bibliát is, bár az Ószövetség némelyik fejezete arab nyelven íródott. A hétköznapi nyelvként az emberek leginkább az arámit beszélték,
a hébert pedig az írástudók használták.
Jézus tehát valószínűleg valamilyen szinten beszélt héberül és jól megértette azt, bár a mindennapi életében inkább arámi nyelven szólt a tanítványaihoz.
Jézus idejében az arámi és héber mellett a görög és a latin is elterjedt nyelvnek számított a Közel-Keleten azután, hogy Nagy Sándor meghódította Mezopotámiát és a Perzsa Birodalom területeit, amelyek később - részben - a Római Birodalom fennhatósága alá kerültek.
Júdea az 1. századtól a római impériumhoz tartozott ahol a művelt rétegek között elterjedt volt a görög nyelv, a jogi és a diplomáciai ügyekben pedig latinul értekeztek.
Jézus latinul valószínűleg csak néhány szót tudott, a görög nyelvet azonban valamilyen szinten ismerte
– mutatott rá Jonathan Katz, az Oxfordi Egyetem klasszika-filológus oktatója. – A görög számított ugyanis az általános nyelvnek, de valószínűleg nem beszélhette teljesen tisztán.
Hozzátette: Jézus határozottan nem lehetett jártas az arab nyelvben, amely csak az első század után érkezett Palesztinába.
Mindezekből tisztán látszik, hogy Jézus Krisztus a leggyakrabban az arámi nyelven szólalt meg, de emellett három vagy négy más, különböző nyelvet is ismert.
A keresztfán a hét utolsó mondatából az első arámi nyelven, így szólt: „Éli, éli, lamá szabaktáni?", tehát „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?". A nyelvészek egyöntetű véleménye szerint a több nyelven beszélő emberek álmukban, illetve ha számolnak, imádkoznak vagy súlyos betegségen esnek át, mindig az anyanyelvükön szólalnak meg.