Bourbon Antal, Vendôme hercege és III. Johanna, Navarra királynőjének gyermeke 1553. december 13-án született Franciaország déli részén, Pauban. Henrik tehát Navarrából, a kálvinista államvallás déli fellegvárából származott, ami számos bonyodalmat okozott az életében.
Bár katolikusnak keresztelték, később azonban protestáns nevelést kapott,
ezért már tízévesen csatlakozott a hugenottákhoz, és az ő oldalukon vett részt a kibontakozó vallásháborúban. Még csak 19 éves volt, amikor apja halála után 1572-ben megszerezte a navarrai trónt. Júniusban koronázták meg, két hónap múlva pedig már meg is nősült: hatalmának megszilárdítása jegyében, politikai okból vette nőül Valois Margitot, IX. Károly francia király testvérét.
A házasság nem titkolt célja a vallásháború békés rendezése volt, de már az esküvő napja is véres mészárlásba torkollott.
Anyósa, a szigorú katolikus Medici Katalin és a francia király titokban elrendelte a Párizsba érkező több ezer protestáns lemészárlását; a Szent Bertalan éjszakáján lezajlott vérengzés ami alapjaiban megváltoztatta az uralkodó sorsát is.
Ha meg akart menekülni a hugenottákat támogató Henrik, akkor nem tehetett mást, mint hogy névlegesen áttér a római katolikus hitre.
Szabadságát és életét csak így tudta megmenteni, ám a francia udvar biztos akart lenni abban, hogy tartja magát a fogadalmához, ezért közel négy évig házi őrizetben tartották.
Henrik képtelen volt egy olyan vallással azonosulni, amivel nem értett egyet. Gondos előkészületek után 1576-ban megszökött Párizsból, hogy visszatérhessen a protestánsok közé.
Hamarosan újra a hugenották oldalán háborúzott.
III. Henrik oldalán részt vett a francia vallásháborúban és egyre közelebb került a francia trónhoz. Uralkodói esélyei 1584-ben erősödtek meg, amikor elhunyt Ferenc, Anjou hercege. Miután nőági leszármazott a korabeli törvények szerint nem örökölhette a koronát, Bourbon Henrik lett IX. (Szent) Lajos legidősebb leszármazottjaként a király legközelebbi örököse.
Bár a törvény tisztán fogalmazott, Henrik protestáns meggyőződése azonban komoly problémát okozott,
ami miatt még egy főrangú személy szállt be a francia trónért folyó harcba. Guise Henrik herceg a katolikus párt támogatásával követelte a királyi címet; küzdelmeik hamarosan a „három Henrik csatája" néven váltak ismertté.
A Bourbon jelöltet kezdetben a Katolikus Liga ellen fellépő I. Erzsébet angol királynő is támogatta, de mellé szegődötta szerencse is: III. Henrik francia király először kivégeztette Guise herceget és fivérét, majd 1589. augusztus 2-án ő maga vált merénylet áldozatává. A gyermektelen uralkodó Navarrai Henriket jelölte meg utódjául.
Noha Henrik előtt ezzel megnyílt az út a francia trón megszerzésére, azonban mégsem tudta azt elfoglalni, mert II. Fülöp spanyol király és a Katolikus Liga eredményesen megakadályozta trónfoglalási kísérletét.
Navarrai Henrik azonban bölcs politikusként fontos és sorsfordító döntést hozott: közel 21 évvel Szent Bertalan éji vérengzés után, 1593. június 25-én ténylegesen is áttért a katolikus hitre.
Tudta, hogy ezzel a lépéssel feladja az angol szövetséget és elárulja a hugenottákat, de tisztában volt azzal is, hogy csak így tudja megszerezni a francia koronát. Ekkor hangzott el a híres, szállóigévé vált mondása is, miszerint „Párizs megér egy misét!".
Bourbon Henriket a következő év februárjában, a chartres-i székesegyházban koronázták francia királlyá. Az új uralkodó azonban nem felejtette el II. Fülöp intrikáit, ezért 1595-ben hadat üzent Spanyolországnak,és több győzelmet aratott a spanyol király hadserege felett.
Az 1598-as nantesi ediktummal szabad vallásgyakorlást biztosított a hugenották számára, és véget vetett az 1562 óta tartó vallásháborúnak.
A király általános amnesztiát hirdetett, és megtiltotta a múlt eseményeinek megvitatását. Az új uralkodó a harcok helyett a békés fejlődést szorgalmazta, igyekezett felvirágoztatni az országot és elsősorban diplomáciai úton próbálta meg fenntartani Franciaország kontinentális erejét.
Alattvalói a „jó király" névvel illették, aki utakat és csatornarendszereket építtetett, elősegítette a szellemi élet fejlődését, valamint a századforduló építészetének és művészeti életének fellendülését.
Néhány korabeli forrás szerint azt is megfogadta, hogy uralkodása alatt nem lesz olyan ember a királyságban, aki nem tud csirkét vagy tyúkot tenni a fazékba minden vasárnap.
Bourbon Henriket szemmel láthatóan jobban érdekelték a szép nők, mint a vallási kérdések. Kétszer nősült: Valois Margittal kötött házasságát 1599-ben VIII. Kelemen pápa felbontotta, egy évre rá pedig feleségül vette Medici Máriát, I. Ferenc toszkánai nagyherceg lányát.
Az uralkodónak hat törvényes és kilenc törvénytelen gyermeke született, a történelmi források hat szeretőjének jegyezték fel a nevét.
A protestáns és katolikus hit között egyensúlyozó Henrik végül a vallási fanatizmus áldozata lett: 1610. május 14-én egy fanatikus szerzetes ugrott fel a hintójára, és háromszor szúrta bele a kését a védtelen király mellkasába.
A merénylő, Francois Ravaillac, megszállottan hitte, hogy Henriknek katolikus hitre kell térítenie a hugenottákat, de a király egyszer sem fogadta őt és nem hallgatta meg az elképzeléseit.
A merényletben az uralkodó életveszélyesen megsérült, és már nem tudták megmenteni az életét.
A támadót rövid időn belül elfogták akire szörnyű halál várt rá: a Gréve téren felnégyelték, és családjának megtiltották a Ravaillac családnév használatát. A rendkívül népszerű király halála után a második felesége, Medici Mária uralkodott Franciaország felett, akit az 1617-ben a nagykorúvá lett XIII. Lajos követett a hatalomban.
IV. Henrik azonban nem nyugodhatott békében:
az 1789-es francia forradalom vérzivataros éveiben feltörték a sírját és elrabolták a koponyáját Az eltűnt királyi koponya hollétéről azóta is folyik a vita.