Miközben az önkéntesek átkutatták a nagyrészt kiszáradt tavacskát, egy túlméretes ökörbéka (Lithobates catesbeianus) ebihalra bukkantak. Az állatot megvizsgáló kutatók a ráncos kétéltűt látva először azt gondolták, hogy talán egy halról van szó, de gyorsan rájöttek, hogy tévedtek. A különös felfedezést Earyn McGee herpetológus, az arizonai egyetemi doktorandusz hallgatója és Southwestern Research Station (SWRS) tudósa tette közzé egy blogbejegyzésben.
A biológusok az ebihalat találóan Góliátnak nevezték el, és az élőlény fotója azóta bejárta az világhálót, tucatnyi kommentet gyűjtve.
Góliát határozottan sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos amerikai ökörbéka ebihal, ami arra utalhat, hogy a szokatlan mérete talán valamilyen hormonzavar következménye
– írta McGee a posztjában.
A SWRS kutatói azt gyanítják, hogy valószínűleg ez az egyensúlyhiány akadályozta meg azt, hogy a „szegény Góliát kifejlett békává váljon", és jelenleg is vizsgálják, hogy mi okozhatta a szokatlan állapotát.
A korábbi tanulmányok is írtak hasonló tömegű ebihalakról, ám Góliát volt a legnagyobb ebihal, amit valaha, személyesen láttam
– magyarázta McGee a LiveScience online tudományos portálnak. – Egy fejlődő ebihal esetében azonban a nagyobb nem feltétlenül jobb: az állat méretének hátránya, hogy a légzési és keringési rendszere nem fejlődik rendesen.
Egy amerikai ökörbéka testhossza általában 9-20 centiméter, és testtömege elérheti az 500-800 grammot is; a testhosszánál akár kilencszer nagyobb távolságra is képes elugrani.
A SWRS kutatói Góliátot az állomásukra vitték ahol egy tartályba helyezték, hogy közelebbről is megvizsgálják a növekedési sebességét, a táplálkozási szokásait és a viselkedésére vonatkozó adatokat.
Az óriás ebihal azonban egy év múlva elpusztult.