A tasmán tigrisként (Thylacinus cynocephalus) is ismert faj Ausztrália legnagyobb termetű őshonos ragadozója volt. Az ausztrál kontinensről való eltűnésüket az ember által behurcolt elvadult kutyák, a dingók okozták. Mivel azonos erőforrásokért küzdöttek, a két faj versenytársa volt egymásnak, a vetélkedésből pedig végül a dingók kerültek ki győztesen.
Utolsó menedékük Tasmania szigete lett (itt nem éltek dingók), az ember viszont ide is betette a lábát. A gazdálkodók birkákat kezdtek el tenyészteni, amik könnyű prédát jelentettek az erszényes farkasoknak. Ez érthető módon nem tetszett az állattenyésztőknek, akik véres revansot vettek minden egyes leölt jószágért. Az általuk felbérelt vadászok szinte teljesen kiirtották az erszényes ragadozót a szigetről. Az életben maradt példányokat befogták és állatkertekbe hurcolták.
Időközben kiderült, hogy az erszényes farkasok fogságban nem szaporodnak.
Az utolsó ismert vadon élő példányt 1930-ban lőtték ki, az utolsó fogságban tartott egyed, Benjamin pedig 1936. szeptember 7-én múlt ki a hobarti állatkertben.
A most előkerült, 1935-ben készült videofelvételen is Benjamin látható.
A sors keserű fintora, hogy pont az utolsó tasmán tigris kimúlásakor nyilvánították a fajt védetté.