A legbelső planéta, a Merkúr igazi csodabogárnak tekinthető, mivel vasmagja sokkal hatalmasabb, mint a Naprendszer többi kőzetbolygójáé (Föld, Vénusz, Mars), az égitest átmérőjének 80 százalékát teszi ki (ugyanez a Föld esetében mindössze 10 százalék).
Ennek a furcsaságnak az okát most egy új elmélet magyarázza: eszerint a kezdetek kezdetén még egészen máshogy nézhetett ki a Merkúr, nagyjából akkora lehetett, mint a Mars, ám egy ütközés hatására köpenyének nagy része szétrobbant, és csak a vasmag marad teljesen épen.
Ezzel az elmélettel idáig az volt a probléma, hogy a kirobbant anyag nagy része idővel visszaépült volna a Merkúrba, amitől annak vas-szilikát aránya nem változik. Kellett lennie tehát valaminek, ami egyszerűen eltávolította a por nagy részét a bolygó közeléből.
A The Planetary Science Journal című szakfolyóirat publikációja szerint
ez a valami a napszél volt.
A napszél elektromosan töltött részecskékből álló forró plazma, ami a Nap felszínéről áramlik ki.
Amikor központi csillagunk még nagyon fiatal volt, a napszél a mainál akár százszor erősebb lehetett, így könnyedén elfújta a Merkúr közeléből a kirobbant anyagot. A tanulmány számításai alapján ez a folyamat kevesebb mint egy millió év alatt zajlott le, így a matériának nem volt ideje visszaépülnie a bolygóba.