Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó. Első lábai tüskések, igazi fogókészüléket alkotnak és mindig készen állnak. A rovar ahelyett, hogy üldözné a zsákmányát, inkább mozdulatlanná dermedve lesben áll.
Amikor a gyanútlan áldozata túl közel sétál, a sáska a másodperc töredéke alatt megragadja és többé nem engedi.
Minden esetben fogólábaival ragadja meg a zsákmányt olyan sebességgel, hogy azt az emberi szem nem is képes érzékelni. A sáska azonnal táplálkozni is kezd, miközben az áldozata még életben van.
Ez a fajta „ülj és várj" technika igencsak hatásos, nem véletlenül használják a ragadozók évezredek óta
– mondta Sergio Rossoni, a tanulmány vezető szerzője, az angliai Cambridge Egyetem doktorandusz hallgatója a LiveScience online tudományos portálnak. – Ilyenkor az imádkozó sáska más társaihoz hasonlóan, hosszú lábain „hintázni" kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye.
Rossini és kutatótársa, Jeremy Niven, az angliai Sussex-i Egyetem szakembere azonban arra gyanakodott, hogy az imádkozó sáska támadási stratégiája ennél jóval változatosabb.
A tudósok ezért megfigyelték és dokumentálták a madagaszkári márványos imádkozó sáskák (Polyspilota aeruginosa) vadászati szokásait: kisebb, zárt „arénákat" hoztak létre az állatok számára, ahol azok kisebb méretű zsákmányokat tudtak elejteni.
A kutatók ezután elemezték az aprólékos részletességgel rögzített felvételeket, amiket teljesen lelassítottak ehhez.
Megállapították, hogy a támadások sebessége nagyban változik: néhányuk csak 60 milliszekundumot vesz igénybe, mások pedig csaknem ötször hosszabbak, akár 290 milliszekundumig is tartanak.
A Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmányuk szerint az imádkozó sáska csapásainak sebessége a mozgó zsákmány sebességére reagálva változott. A szakemberek szerint még ennél is meglepőbb volt, hogy az állatok néha „szüneteltetik" a támadást, hogy koordinálni tudják a mozgásukat, ha például elsőre rosszul időzítik a „végső csapást".
Ez egy olyan viselkedést tükröz, amelyről korábban még nem volt tudomása a tudományos társadalomnak
– hangsúlyozta Rossoni. – Ebből arra következtethetünk, hogy az imádkozó sáskák időzítik a támadásaikat, kiszámítják a prédájuk sebességét és pályáját, hogy pontosan meg tudják határozni, mikor van a legjobb alkalom azok megragadására.
Hozzátette: ez természetesen nem azt jelenti, hogy az emberekhez hasonló, matematikai számításokat végeznek. Ám az imádkozó sáska idegrendszere valahogy mégis képes a zsákmányáról szóló, vizuális információkat jól időzítve átalakítani. A kutatók a jövőben ezt szeretnék tovább vizsgálni.