Egy erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) kiválóan megőrzött, szinte teljes csontvázára bukkantak a régészek Németországban. A feltárásokat végző szakemberek szerint az állat valószínűleg az idős kora miatt pusztult el és a húsevők szinte azonnal fel is falták.
A csontokon található, ragadozók-dögevők harapási jelei arra utalnak, hogy a tetemből sokan lakmározhattak.
A tudósok az elefánt közelében felfedezett csontból készült szerszámokból arra is következtettek, hogy annak egyes részeiből talán az emberek is falatozhattak.
A kőkorszak vadászai valószínűleg lehasítottak néhány szeletet a rendkívül értékes húsból, az inakból és a hájból
– mondta Jordi Serangeli, a Schöningeni ásatások vezetője a LiveScience online tudományos portálnak. – Az elefánt teteménél két nagyobb, hosszú csontra is rábukkantunk és az ezeken talált kopásnyomok alapján úgy gondoljuk, hogy az ősemberek eszközként használhatták ezeket.
Úgy tűnik, az elefánt egy hatalmas tó nyugati partján pusztult el és valószínűleg jól tudták ezt a korabeli emberek is, akiknek egy ilyen hatalmas élőlény elejtése túl veszélyes prédának bizonyult volna.
A kutatók az elmúlt néhány évben az alsó-szászországi Schöningen híres, jégkori, tóparti lelőhelyén legalább tíz elefánt maradványait találták meg,
amelyek az őskőkorszakból származnak. De ez az új lelet messze a legteljesebb csontváz, amivel valaha is találkoztak: megvan az alsó állkapcsa, számtalan csigolyája és bordája, illetve három lába is.
A fogai kopottsága alapján az állat egy idős nőstény lehetett, 3,2 méteres marmagasságával és mintegy 6,8 tonnás testtömegével a ma élő afrikai elefántteheneknél nagyobb termetű volt
– magyarázta Ivo Verheijen archeozoológus. – Az őselefánt körülbelül 300 ezer éves lehet.
A most bemutatott leleteket a Schöningeni Tudományos Múzeumban tették közzé.