A kutatók a hidegháborús felvételeket tanulmányozták annak megállapítására, hogy a rágcsálók populációja hogyan változott az elmúlt időszakban, különösen azokban a régiókban, ahol kevés adat állt a rendelkezésükre. A Proceedings of the Royal Society B tudományos folyóiratban publikált tanulmányban a berlini Humboldt Egyetem tudósai az amerikai Geológiai Survey adatbázisát használták, amelynek segítségével
összegyűjtötték azokat a fekete-fehér képeket, amelyeket a hidegháború korszakának műholdjai készítettek, a „Corona" névre keresztelt amerikai kémprogram részeként.
A tudósok az észak-kazahsztáni gyepterületekről készült képeket elemezve bukkantak a pusztai mormota vagy más néven bobak (Marmota bobak) fajra, amely a rágcsálók rendjébe, ezen belül a mókusfélék családjába és a földimókusformák alcsaládjába tartozik.
Az állat síksági talajba kiterjedt üregeket ás, amelyek akár három méter mélyre is lenyúlhatnak,
és elérhetik a húsz méteres hosszúságot. A bobak ezeket akár évtizedekig is használja, több generáción át.
A szakemberek most több mint ötezer pusztai mormota üreget azonosítottak a történelmi felvételeken és becslésük szerint az 1960-as évek óta a mormoták körülbelül nyolc generációja foglalta el ugyanazokat a mély vackokat.
Ma azonban sokkal kevesebb bobak üreget találhatunk ugyanazon a területen, mint ötven évvel ezelőtt
– mondta Catalina Munteanu, a berlini Humboldt Egyetem földrajztudósa a Science magazinnak. – A vájatok száma körülbelül 14 százalékkal csökkent az egész régióban, és akár 60 százalékkal azokon a füves területeken, amelyeket azóta mezőgazdasági művelésnek vetették alá.
A mormoták azonban gyakran kezdenek a korábbi üregek újjáépítéséhez, amiket aztán az ember újra és újra lerombol. A tanulmány szerint talán ezért zuhan a hatvanas évek óta ilyen drasztikusan a bobak populációjának száma.
A tudósok ebben arra is kíváncsiak voltak, vajon a különböző emlősök miként reagálnak az élőhelyeik eltűnésére.
Hangsúlyozták: a történelmi műholdas képek és más archivált adatok felhasználása elősegítheti a gazdasági tevékenységek jobb, célirányos tervezését, amellyel később talán kevesebb negatív hatást gyakorolnak majd az élővilágra.