Két különleges lelet került elő az észak-mongóliai Airagiin Gozgornál, amelyek arról árulkodnak, hogy a korabeli Mongóliában a Disney és más alkotók által feldolgozott Mulan történetéhez hasonlóan, valóban éltek női harcosok.
Ezek a nők azért lehettek ennyire sportos testalkatúak, mert a viszályokkal teli Csianbej-periódusban valószínűleg a férfiakkal karöltve, rendszeresen meg kellett védeniük az otthonukat
– mondta Christine Lee és Yahaira Gonzalez, a Los Angeles-i Kalifornia Állami Egyetem bioarcheológusai a LiveScience online tudományos portálnak.
Lee hozzátette: nem véletlen, hogy sok történész Mulan balladájának keletkezését is erre a korszakra teszi: ez az a történet, amelyben egy mongol nő a családját védve az édesapja helyett, magát férfinak álcázva indul csatába.
A tudósok szerint a most felfedezett leletek megerősítik a történet valóságalapját, amit korábban többen kínainak tartottak, pedig a korabeli Kínában akkoriban nem is volt sorozás.
Mulan pedig a klánért küzdött – ezt a kifejezést ráadásul a mongol vezetőkre használták. A kutatás eredményeit a szakemberek az Amerikai Fizikai Antropológusok Szövetségének éves konferenciáján mutatták volna be április végén, amit végül az új koronavírus-járvány miatt eltöröltek.
A kutatók az elmúlt 16 évben Kínában és Mongóliában dolgoztak, amikor rábukkantak a két értékes leletre. Az elmúlt négy évben Lee és munkatársai összesen 29 temetkezési dombot tártak fel itt (16 férfi, 10 nő és 3 ismeretlen végső nyughelyét), majd elemezték az íjászathoz és lovagláshoz köthető izomfejlődés, illetve a lovaglásra utaló gerincelváltozás és az esetleges traumák nyomait a helyi csontvázakon.
A vizsgálataink bizonyították, hogy a két női harcos pontosan ugyanazt tette, mint a férfiak: lovagoltak és jól bánhattak az íjjal is
– mutatott rá Lee. – Ez a nemi egyenlőség jele volt a korbeli Mongóliában, miközben például a szomszédos Kínában egy ideális nő tehetetlen és engedelmes volt, akit megfosztottak a szabadságától.
A tudósok dolgát nagyban nehezítette, hogy a mongol kultúrának a 12. századig, a Dzsingisz kán uralkodása előtti korszakból nem maradt fenn írásos emléke, így eddig csak más, például kínai, a koreai és a perzsa népek gyakran propagandisztikus feljegyzéseire tudtak támaszkodni.
A most előkerült leletek azonban arról árulkodnak, hogy a mongol nők olyan szabadságjogokat élvezhettek, amelyek a kortárs kultúrákban nem találhatók meg:
királynők lehettek, harcolhattak, vagyont örökölhettek és azt is eldönthették, hogy kihez szeretnének férjhez menni.