"Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg"- hangzott el többek között Apponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció vezetőjének három nyelven, 1920. január 16-án a párizsi békekonferencián elmondott híres beszédében.
Az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián a magyar delegáció csak egyetlen alkalommal, 1920. január 16-án fejthette ki az álláspontját a konferencia plénuma előtt.
Apponyi gróf, a magyar küldöttség vezetője, az erre az alkalomra elkészített térképek segítségével,
népességföldrajzi adatokkal, valamint történelmi és jogi tényekkel érvelt
a súlyos, és az amerikai elnök, Thomas Woodrow Wilson által is hangoztatott etnikai elveket teljesen figyelmen kívül hagyó „rendezési" terv ellen, teljesen hatástalanul.
Végül, a jogos magyar érveket mindenben lesöprő, úgynevezett békeszerződést – valójában egyoldalú diktátumot – 1920. június 4.-én délután négy órakor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban.
Az országot súlyosan megcsonkító békeszerződést a magyar kormány képviseletében Bernárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter látta el a kézjegyével, a tiltakozás jeléül Bernárd Ágoston ezt állva tette meg.
A trianoni diktátum aláírásának napján, délelőtt tíz órakor Magyarország minden településén megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, a forgalom pedig mindenhol tíz percre megállt, és bezártak az üzletek.
A békediktátum rendkívül súlyos feltételeket szabott az országra, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését megállapítva, a történelmi Magyarország - Horvátország nélkül számított – 283 ezer négyzetkilométeres területét 93 ezer négyzetkilométerre redukálta. A trianoni diktátum következtében a magyar állam területeinek mintegy kétharmadát,
iparának 38, nemzeti jövedelmének pedig 67 százalékát vesztette el.
Az etnikai rendezési elvet figyelmen kívül hagyó békeszerződés „jóvoltából"
3, 2 millió magyar nemzetiségű személy, az akkori összmagyarság csaknem harmada került az új határokon kívülre.
A trianoni békeszerződés történelmi következményei messze nyúlóak voltak, a diktátum hatásai pedig mind a mai napig érezhetők.
Ezért nem véletlen, hogy az ország sorsát, és a 20. századi magyar történelem menetét nagyban meghatározó békeszerződés aláírásának századik évfordulójáról országszerte megemlékeznek.
A megemlékezések sorába illeszkedik az egyik legkülönlegesebbnek ígérkező esemény, a magyar repülős társadalom trianoni emlékrepülése.
Az emlékrepülés gondolata Szakács Gábor Boeing-kapitánytól származik.
Az emlékrepülés megszervezésébe Talabos Gábor, a magyar kisgépes repülés ikonja, élő legendája is bekapcsolódott.
A tervek szerint, az emlékrepülésen részt vevő pilóták az egész országban a saját repterükről fognak a magasba emelkedni június 4-én, és a repülőtérhez legközelebb fekvő település légterébe pontosan tíz órakor, az egy évszázaddal ezelőtt elkezdődött országos tiltakozás időpontjában fognak beérkezni,
hogy néhány méltóságteljes tiszteletkörrel emlékeznek meg
a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójáról.
A nagyobb repülőterekről várhatóan egész kötelékek fognak a magasba emelkedni. Az országos programon minden, érvényes szakszolgálati engedéllyel rendelkező hivatásos, vagy hobbi pilóta részt vehet, jelentkezni a szakipilota@freemail.hu vagy talabos@lhtl.hu címeken lehet.