A naptevékenység változása mintegy 11 éves ciklust követ, amit naptevékenységi ciklusnak vagy röviden csak napciklusnak nevezünk. A jelenség a Nap mágnességével függ össze, csillagunk mágneses tere ilyenkor újraszerveződik. Az északi és déli pólus felcserélődése a ciklus tetőpontján, a naptevékenység maximumakor következik be. Ekkor a napfoltok száma nagyobb, a csillag energiakibocsátása is növekszik, és gyakoribbak a flerek (a naplégkör bizonyos részeinek hirtelen, erős kifényesedései).
Jelenleg azonban a szoláris minimum stádiuma következik, ami a Nap aktivitásának mérséklődését jelenti (kevesebb napfolt és fler várható).
Hogy ez mikor történik meg, nem tudni pontosan, a legutóbbi becslés a minimum kezdetét 2020 áprilisára jósolta (+/- 6 hónap), így az is elképzelhető, hogy már jócskán benne járunk.
De mit is jelent ez bolygónkra, és vele együtt az emberiségre nézve? Jó hír, hogy a változásokból nem sokat fogunk észrevenni. Az ultraibolya sugárzás valamelyest csökken, de ez csak a légkör magasabb rétegeiben, a sztratoszférában lesz inkább érzékelhető. A földi atmoszféra is némileg zsugorodik, ami a Föld körül keringő műholdakra lesz hatással (kevésbé akadályozzák őket a gázok, tovább maradhatnak pályájukon).
Mivel a Nap mágneses tere gyengül, csillagunk kevésbé tudja védeni bolygónkat a veszélyes kozmikus sugaraktól. Aki a Földön van, annak persze nem kell félnie, a légkör megóv minket a megnövekedett kozmikus sugárzástól.
Más a helyzet az asztronautákkal, akik jobban ki vannak ilyenkor téve a káros hatásoknak.
A NASA számításai alapján az elkövetkező időszakban a Nap az elmúlt évszázadok legkisebb aktivitását fogja mutatni, amit „nagy szoláris minimumnak" nevezünk. Sokan attól tartanak ez egyfajta mini jégkorszakot fog eredményezni, a tudósok szerint azonban felesleges pánikolni. A földi klímát a naptevékenység mellett egy sor más tényező is befolyásolja, köztük az üvegházhatású gázok kibocsátása, ami sokkal inkább hatással van a globális átlaghőmérsékletre, mint elcsendesülő csillagunk.