Ahogy az éghajlatváltozás megolvasztja a norvégiai gleccsereket, a történelem évszázadok vagy évezredek óta rejtett kincsei végül napvilágra kerülnek. A Lendbreen-gleccser kiolvadt magaslati ösvényén a szakemberek több száz műtárgyat tárgyi leletet tártak fel a viking korból, a római vaskorból és még a bronzkorból is.
Az elveszett hegyi út egy olyan felfedezés, amely felér egy valóra vált álommal a régészeknek
– mondta Lars Pilø, a tanulmány vezető szerzője, a Gleccser Régészeti Program (GAP) társigazgatója a LiveScience tudományos portálnak, aki kollégáival az Innlandet megyei tanács és a norvégiai Oslo Egyetem Kulturális Történeti Múzeumának közreműködésével felfedezik és azonosítják a norvég gleccserek által feltárt történelmi tárgyakat.
A kutatók a helyszínen figyelemre méltóan jól megőrzött állapotú kincseket találtak, többek között egykori ruhadarabokat és cipőket, különféle használati eszközöket és lovagláshoz használt tárgyakat, állati csontokat és trágyát.
Az Antiquity tudományos lapban publikált tanulmány szerint ezek egyfajta útmutatóval is szolgálhatnak a korabeli mindennapokról, de utalnak a hegyvidéki utazások kihívásaira és fontosságára ebben a régióban.
Az eddig jéggel borított magashegyi ösvény a tengerszint felett körülbelül 1690 és 1920 méter magasan fekszik és egészen 1973 méterig emelkedik.
Egykor ember alkotta kőhalmokkal jelölték ki az útvonalát, a legmagasabb pontján pedig egy menedéket építettek.
A most megjelent tanulmányban a tudósok dokumentálták azokat a felfedezéseiket, amelyeket a száraz, fagyos éghajlat és a jég rétegei megvédtek az elmúlt évezredekben.
A tárgyak között találhatunk egy bőrből készült cipőt, egy pár szőtt kesztyű és több mint 50 darab ruhaszövetet, egy rúnás feliratú sétabotot, egy famarkolatú kést, patkókat és szándarabokat, valamint lovak csontjait
– nyilatkozta Espen Finstad, a norvégiai Lillehammerben található Kulturális Örökség Tanszékének régésze. – A jégből felbukkant tárgyak egyszerűen lenyűgöztek minket.
A tanulmány szerint valószínűleg az elhullott állatokat és a törött eszközöket az út mentén hagyták, míg a jó állapotúakat talán egyszerűen csak elvesztették. Hangsúlyozza azt is, hogy sok más, az Alpoktól és a Himalája-tól ismert ősi hegyi átjárótól eltérően,
ezt az utat valószínűleg akkor használták leginkább, amikor vastag hó és jégréteg borította, mivel a szánkókat nehezen tudták volna irányítani a csupasz sziklákon.
A tárgyi eszközök vizsgálatával a tudósok rekonstruálni tudják, hogyan használták egykor ezt az utat, és hogyan változott meg a szerepe az idő múlásával.