Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Cambridge-i Egyetem kutatói két furcsa agyi jelenséget figyeltek meg a ketamin használatához kapcsolódóan. Ezek magyarázhatják a szer olyan sajátos mellékhatásait, mint a testen kívüli élmény, vagy a ketamin befolyása alatt töltött idő komplett kiesése, amelyekről a ketaminnal altatott betegek és a drogot kábítószerként használók egyaránt beszámolnak.
Eredeti célja szerint a tanulmány különböző terápiás szereknek a Huntington-kórban szenvedő emberek agyára gyakorolt hatását kívánta tisztázni. Ennek kapcsán a kutatók az altató- és fájdalomcsillapítószerként egyaránt használatos ketamin beadása után elektroenkefalográfia (EEG) segítségével figyelték a kísérleti birkák agyhullámtevékenységét.
Abban nem volt semmi különös, hogy az alvás ideje alatt a birkák agytevékenységét a lassú hullámok uralták. Ám amint a szer hatása múlófélben volt és az állatok ébredeztek, mindenki meglepetésére az agyi aktivitás elkezdett ide-oda ugrándozni a lassú és a gyors hullámú oszcillációk között. A különböző frekvenciájú aktivitásminták eleinte szabálytalanul váltakoztak, majd pár percen belül a kapcsolgatás szabályossá vált.
Ahogy a birkák kezdtek magukhoz térni a ketaminos altatásból, kifejezetten szokatlan agyi aktivitást mutattak
– mondta el a kutatást vezető Jenny Morton, a Cambridge-i Egyetem Élettani, Fejlődéstani és Idegtudományi Tanszékének professzora. – Méghozzá az ébredésnek pontosan abban az időszakában, amikor az emberi használók olyan érzésről számolnak be, mintha a testük különvált volna az agyuktól." Hozzátette: valószínű, hogy a szer által előidézett agyi oszcillációk megakadályozzák a külvilágból érkező információk normális agyi feldolgozását.
A Scientific Reports folyóirat legfrissebb számában közölt eredmény egy nagyobb kutatási projekt keretében született, amely az agy visszafordíthatatlan leépülését okozó Huntington-kór jobb megértésére irányult. A csoport eredetileg azt szerette volna kideríteni, hogy a Huntington-kórért felelős génváltozatot hordozó betegek miért reagálnak másképp a különböző gyógyszerekre. A juhokra mint kísérleti állatokra azért esett a választás, mert általánosan elfogadott, hogy az emberi idegrendszer rendellenességei – köztük a Huntington-kór – jól modellezhetők rajtuk.
A kísérletek során a 12-ből hat birkának egyetlen magas, 24 mg/testsúly-kilogrammos adagban adták be a ketamint, ami az anesztéziás dózistartomány felső határának felel meg. Az altatás elején ugyanazt az agyi választ látták, mint az alacsonyabb dózisnál. A szer beadása után két perccel viszont a hat birkából ötnek teljesen leállt az agykérgi aktivitása – egyiküknek percekig. Ilyen jelenséget soha nem tapasztaltak korábban.
Nem pusztán csökkent agyi aktivitásról volt szó. A nagydózisú ketamintól teljesen leállt ezeknek a birkáknak az agya. Sosem láttunk még ilyet
– erősítette meg Morton. – Bár az anesztézia alatt lévő birkák pont úgy néztek ki, mint aki mélyen alszik, az agyuk teljesen kikapcsolt. Aztán pár perccel később megint normálisan működött, mintha csak ki- és bekapcsolták volna."
A kutatók szerint az agyi aktivitásban beálló komplett szünet megfelelhet annak az élménynek, amelyet a ketaminnal drogozók „K-lyuk" néven írnak le. Akik átélték, halálközeli élményhez hasonlítják ezt a teljes öntudatvesztéssel járó állapotot, amit egyfajta mély megnyugvásérzet követ.
Ha valakinek az elmondottaktól esetleg kedve támadna ketamint lőni, a kutatók külön figyelmeztetnek: ezek az adagok visszafordíthatatlanul károsítják a májat és megállíthatják a szívet, úgyhogy könnyen végzetesek lehetnek.
A ketamin már kisebb dózisban sem játékszer. Még az orvosok által professzionálisan és állandó felügyelet mellett, aneszteziológiai céllal beadott ketaminnak is számos mellékhatása ismert. A szívritmus és a vérnyomás ingadozásai, a bőrkiütések, a kontrollálhatatlan izomrángások, a nyálzás, a hányinger és hányás, a kettőslátás és csőlátás, illetve a légzéskimaradás mind a mérhető gyakorisággal megfigyelt mellékhatások közt szerepelnek.
A ketamint drogként használók természetesen ennél sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve mind a használt adagok, mind az adagolás ellenőrizetlen körülményei miatt. A szer túladagolásába, illetve használatának következményeibe minden évben több tucatnyian belehalnak világszerte. A rendszeres használók körében gyakori a fájdalmas és véres vizelet a húgyhólyag kifekélyesedése miatt, a májsejtek pusztulása, és nem ritka a disszociatív elmeállapot tartóssá válása, a szkizofrén tünetek állandósulása sem.
A terápiás dózistartományban ugyanakkor a ketamint biztonságos altató- és fájdalomcsillapítószernek tartják, amelyet elterjedten alkalmaznak az állatgyógyászatban nagytestű emlősök – például kutyák, lovak és juhok – kezelésére; ezért is esett rá a választás. Az emberi gyógyászatban szokás „disszociatív érzéstelenítő"-ként is említeni, mert a hatása alatt a páciensek ébernek tűnnek és akár járkálhatnak is, de nem éreznek fájdalmat, és a külvilágból érkező ingereket sem képesek normálisan feldolgozni. Erről az érzésről sokan úgy számolnak be, mintha az elméjük külön vált volna a testüktől.
Alacsonyabb adagban adva a ketaminnak a fájdalomcsillapító hatása dominál, de felnőtt emberekben a használata speciális terepi vészhelyzetekre korlátozódik, mint amilyen a frontvonalon vagy közúti balesetben megsérültek gyors ellátása.
„A célunk eredendően nem is a ketamin hatásainak a felderítése volt; egyszerűen csak egy szert kerestünk, amelynek segítségével összevethetjük a Huntington-kór génjét hordozó és az egészséges birkák agyának aktivitását – magyarázta Morton. – Ezek a meglepő eredmények mégis váratlanul rávilágítottak a ketamin működésének egyes titkaira. Ha a ketamin valóban megzavarja az agy egyes hálózatai közötti kommunikációt, akkor hasznos segédeszköz lehet az agyi hálózatok tanulmányozásához, legyen akár az egészséges agyról, akár az olyan neurológiai betegségekről szó, mint a Huntington-kór vagy a szkizofrénia."
A ketamin épp a közelmúltban merült fel lehetséges új gyógyszerként a depresszió és a poszttraumás stresszbetegség kezelésében, de az altató-fájdalomcsillapító hatásain kívül nagyon keveset tudunk arról, hogy pontosan mit is csinál az aggyal.
„Úgy szoktunk gondolni az altatószerekre, mint amik szimplán lelassítanak mindent az agyban. Kívülről legalábbis így néz ki a dolog: az állatok elalszanak, és nem reagálnak a külső ingerekre, majd egyszer csak elég gyorsan felébrednek. Most viszont, hogy figyeltük közben az agyi aktivitást, az a benyomásunk támadt, hogy ez a folyamat jóval dinamikusabb" – összegezte végül Morton.
