A nyílhegyeken lévő törések olyan erős becsapódásra utalnak, amely általában íjjal és nyíllal történő vadászatnál figyelhető meg - mondta el Michelle Langley, a brisbane-i Griffith Egyetem kutatója, a Science Advances tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője. A szakértő elmondása szerint ez a lelet régebbi, mint az eddig az Afrikán kívül talált hasonló bizonyítékok.
Az eddigi legkorábbi ehhez hasonló lelet 32 ezer éves, Délkelet-Ázsiából került elő.
Az eddigi legrégebbi ismert bizonyítékok, melyek ennek a technikának az alkalmazására utalnak, Dél-Afrikából származnak, mintegy 64 ezer évesek - mondta Patrick Roberts társszerző, a jénai Max Planck Intézet kutatója.
Az új leletek különlegességét az adja elsősorban, hogy trópusi esőerdőből származnak, nem pedig olyan nyitottabb vidékekről, mint a szavannák.
"Ez a kirakós egy olyan darabja, mely megmutatja, miért lehetett fajunk annyira sikeres: mert minden környezetben megélt, és képes volt igazítani technikáját a körülményekhez" - fogalmazott Roberts.
A tudósok szerint az emberek akkoriban valószínűleg a fákon lakó emberszabásúak és rágcsálók utáni vadászathoz használták az íjakat és nyilakat. Roberts szerint elképzelhető, hogy a Homo sapienst a nyilas-íjas technika különböztette meg legközelebbi rokonaitól, például a neandervölgyi embertől.
Ez a vadászati technika az absztrakt gondolkodás jóval fejlettebb képességét követelte meg,
mivel alkalmazásához két eszközt kellett kombinálni.
A barlangban ásványi okkerből álló gyöngyök készítésére utaló nyomokat, halászati eszközöket és valószínűleg ruházat vagy hálók készítéséhez használt rostok előállításának bizonyítékát találták.
"Eddig azt feltételeztük, hogy a ruházatot a hideg elleni védekezésül fejlesztették ki. Az, hogy ruhakészítésre utaló bizonyítékokat találtunk Srí Lankán, arra utal, hogy talán a szúnyogok ellen használták a ruhát" - mondta Roberts.
(Forrás: MTI/dpa)