August vagy becenevén Augie 2000. április 24-én látta meg a napvilágot, így nemrég ünnepelte a huszadik születésnapját, de továbbra is meglepően egészséges. Hosszú élete folyamán eddig kétszer is el kellett hagynia otthonát, rajta kívülálló okok miatt.
Az ebet egy dél-nevadai golden retriever mentő szervezet vette szárnyai alá 14 éves korában, és a nagy testű kutya már akkor is relatív idősnek számított.
Itt végül rámosolygott a szerencse és a fajtamentés egyik alapítója, Jennifer Hetterscheidt családja örökbe fogadta. August szomorú sorsa különösen megérintette őt és férjét: szerettek volna esélyt adni neki a boldog életre.
Tudták, hogy viszonylag ritka, hogy valaki egy ilyen „éltes korú" kutyát vigyen haza.
Akkor még nem sejthették, hogy a következő hat év mennyi csodálatos élményt tartogat a számukra.
Augie meglepően jó egészségnek örvend: bár reggelente és hosszabb pihenést követően kicsit nehézkesen kel fel, lábai meg-megremegnek, de szeret mozogni és örömmel sétálgat a kertben vagy úszik a medencében
– mondta Jennifer Hetterscheidt a LiveScience online tudományos portálnak. – Mióta veseproblémákkal diagnosztizálták 14 éves korában, speciális vesekímélő diétán van, emellett kiegészítőkkel támogatjuk ízületeit és veseműködését.
Hozzátette: „persze látszik rajta, hogy már nem fiatal, lassabban mozog, de van stílusa és tartása: egy igazi bájos öreg hölgy, aki a hűtőajtó nyitásának hangjára rögtön ott terem!"
A legtöbb kutya 8-15 évet él, de néhány feljegyzés már született néhány szerencsésről – általában kisebb fajtákról – akik több mint 20 évet élnek.
A legidősebb, ismert négylábú egy Bluey nevű ausztrál juhászkutya, amely 1939. november 14-én, 29 éves korában hunyta le örökre a szemeit a Guinness Rekordok könyve szerint. A golden retrieverek az eddigi tapasztalatok szerint általában 10-12 évig élnek, csak néhány kivétel éri meg a 17-18 éves kort.
De miért viszonylag rövid szőrös barátaink élettartama, az emberekkel összehasonlítva?
Egyelőre nem tudjuk, hogy Augie pontosan miért élhette meg ezt a szép kort
– mondta Trey Ideker, a Kaliforniai Egyetem genetikai professzora. – A kutyák várható élettartama azonban az emberekéhez hasonlóan, kétségtelenül javuló tendenciát mutat az elmúlt évtizedekben.
Hangsúlyozta: a háziasított állatok általában hosszabb ideig élnek, mint a vadon élő társaik, mivel nekik kevesebb fenyegetéssel kell szembenézniük, például ragadozók miatt, de a betegségek kezelése vagy épp a vakcinázás is növeli a várható élettartamukat.
Ám még mindig rejtély, hogy a cápák miért élhetnek akár több száz évig is, miközben az emberek életkora ritkán lépi túl a százat, és az egerek pedig csak körülbelül kettő évet kaptak az életre.
Néhány kutatás szerint minél nagyobb az állat mérete, annál lassabb az anyagcseréje, így a test által felhasznált energia mértéke, ezért érhet meg nagyobb életkort.
A gyorsabb anyagcserével rendelkező állatok gyorsabban kifogynak a „benzinből", ami hajtja őket
– mutatott rá Susan Hazel, az Adelaide Egyetem Állat- és Állattudományi Iskolájának (School of Animal and Veterinary Science at the University of Adelaide) vezető kutatója.
Ez a magyarázat azonban nem illik minden egyes állatra, például a viszonylag nagy méretű papagájokra, amelyeknek bár magas a metabolizmusa, de több mint 80 évig élhetnek. Ez a hipotézis a kutyáknál sem állja meg a helyét, mivel ismert, hogy a kis kutyák hosszabb ideig élnek, mint a nagyobb társaik.
A legfrissebb tanulmányok szerint a megoldás kulcsát a kutyák (és az emberek) DNS-e rejtheti. A „DNS-metilezésnek" nevezett biológiai folyamat, amelynek során metilcsoportot (CH3) adnak a molekulához, és módosítják annak aktivitása fokozása vagy elnyomása céljából.
A metilezés számos testfunkciót támogat, ezért egy kiemelten fontos folyamat
– magyarázta Ideker. – Ez támogatja a hormonok és neurotranszmitterek előállítását és szabályozását, az immunsejtek kialakulását, valamint az exogén anyagok méregtelenítésének kezelését, valamint a hisztamin clearance-ét, többek között a lényeges folyamatok között.
Kiemelte: a DNS-metiláció is alapvető fontosságú a sejtek megújulásához, hogy végül megváltoztassa a genetikai expressziót; tehát az öregedés jeleként szolgálhat, mivel a metilezés üteme az életkorral növekszik.
A tudósok ezeket az úgynevezett „epigenetikus órákat" használják, amely lényegében olyan biokémiai vizsgálatot jelent, mely segítségével megbecsülhető egy élőlény kora.
A szakemberek szerint ráadásul az állatok várható élettartamának ismerete több szempontból is hasznos lehet: egyrészt a vadvilág megőrzése, másrészt a veszélyeztetett fajok jobb megóvása céljából, de bizonyos iparágak, mint például a halászat és vadászat megközelítésében is fontos információkat nyújthat.
Számos állat életkora azonban a mai napig homályos vagy kevésbé ismert.
Az biztos, hogy két különböző faj között óriási különbségek adódhatnak: miközben egy kérész csupán néhány percig, addig egy sellőkagyló akár 410 évig is élhet.