Soha nem látott mértékű pusztítást végeztek Ausztráliában a különböző erdő- és bozóttüzek. A tűz megfékezése ezúttal a korábbiaknál is nehezebbnek bizonyult: az oltást ugyanis jelentősen nehezítette a klímaváltozás miatt bekövetkező aszály, illetve az elhúzódó forróság.
A vadvilág túlélése több mint hat hónappal a drámai események után még mindig kérdéses.
Bár egyes fajok egyedszáma stagnál vagy lassan növekszik, a kutatók szerint a sorsuk még nem dőlt el.
Folyamatosan érkeznek hozzánk az adatok, de sajnos úgy látjuk, hogy a korábban egymilliárd állat pusztulásáról szóló hírek talán alábecsülték a valódi számokat
– mondta Chris Dickman, a Sydney Egyetem ökológusa a National Geographic-nak. – Sajnos azt hiszem, hogy ma már nem fér kétség ahhoz, hogy egyes fajok kihaltak a tűzvészt követően, vagy kihalásra vannak ítélve.
Az új koronavírus-járvány ráadásul márciusban hirtelen megfékezte a legtöbb helyreállítási erőfeszítést: az utazási korlátozások és a fertőzésveszély miatt a tudósok sem tudtak küzdeni az apokaliptikus események drasztikus hatásai ellen.
Az ausztrál kormány 119 olyan állatfajt azonosított és emelt ki, amelyek „sürgős gazdálkodási beavatkozást igényelnek". Pedig a szakemberek szerint
Ausztráliában a leghosszabb a kihalás közelébe került állatfajok listája: ezek legtöbbje olyan állat, amelynek utódai az anyjuk erszényében fejlődnek.
A kormány úgynevezett „prioritási jegyzékében" szereplő emlősfajok többsége ráadásul pont ezekből az amúgy is csökkenő populációjú erszényes állatokból került ki, amelyek élőhelye pontosan a pusztító bozóttüzek átfedésében volt.
Néhány tudós és önkéntes bemerészkedett ezekre a területekre, hogy segítsen a bajba jutott koaláknak, vombatoknak és más élőlényeknek.
Ám a tűzvész nyomában járó pusztítás mértéke óriási kihívást jelent az élővilágnak.
Az alapvető adatok hiánya miatt nehéz volt elvégezni azokat a kezdeti értékeléseket, aminek a segítségével meg tudjuk fogalmazni, hogy a pusztítás után mire kell elsőként összpontosítanunk
– fogalmazta meg Sarah Legge, az Ausztrál Nemzeti Egyetem vadon élő állatokat tanulmányozó ökológusa, aki segített a kormány helyreállítási stratégiájának kidolgozásában.
Egy új kormányjelentés szerint a bozóttüzek arra is rávilágítottak, hogy milyen keveset tudunk még az olyan, ikonikus fajok populációjáról is, mint például a koala; valamint arról, hogy a vonatkozó törvények milyen védelmet biztosítanak a veszélyeztetett státuszú, vadon élő állatok számára az egyre nagyobb mértékű erdőirtás, az emberi terjeszkedés és az éghajlatváltozás közepette.
A szakemberek korábban azt gondolták, hogy csak néhány koala él a 2,5 millió hektáros világörökségi helyszínnek számító Kék-hegységben a mély szurdokok és eukaliptusz erdők között, Új-Dél-Wales északkeleti partjainál.
Egy nonprofit természetvédelmi szervezet, a Science for Wildlife kutatói 2013-ban aztán komoly felméréseket végeztek a régióban, ahol nagyszámú koalapopulációra bukkantak.
Ez akkoriban jó hírnek számított egy olyan veszélyeztetett faj számára, amelynek az egyedszáma az aszály, az erdőirtás és a betegségek miatt régóta csökkent.
Később a tudósok azt is felfedezték, hogy a régióban élő koalák genetikailag különböznek a más ausztrál területeken élő rokonaiktól: jobban ellenállnak bizonyos, a fajt érintő, végzetes betegségeknek, amely meddőséget okoz.
A tavaly decemberben pusztító bozóttüzek kezdetén a Science for Wildlife ügyvezető igazgatója, Kellie Leigh szinte azonnal kiadta az evakuálási parancsot: a természetvédőknek két napjuk volt, hogy végrehajtsák a feladatot.
A szakemberek szerették volna megmenteni ezekkel az igen jó génekkel rendelkező koalákat.
Végül tíz felnőttet és két fiatalt sikerült kimenekíteniük a lángokból. Sajnos egy Houdini nevű egyedet kénytelenek voltak hátrahagyni, mert nem volt idejük felhozni egy mély szakadékból – őt később azonban szerencsésen megtalálták.
Az erdő- és bozóttüzek a világörökségi terület mintegy 80 százalékát elpusztították. A korábbi felmérések alapján Leight úgy gondolja, hogy körülbelül ezer koala halhatott meg a tűzzel kapcsolatos szövődményekben.
Az Új-Dél-Wales parlamentje által kiadott, június végi jelentés szerint a bozóttüzek legalább ötezer koala pusztulását okozták, amelyek az élőhelyeik 24 százalékát tüntették el.
A szakemberek emiatt arra a következtetésre jutottak, hogy az államban található koalák 2050-re kihalnak. A tudósok szerint Ausztrália szerte legalább 30 ezer őshonos erszényes pusztulhatott el a tüzekben.
A tájkép még ma is nagyon nyomasztó, ahol nem látunk semmit sem, ami élne
– mondja Leigh, aki kollégáival együtt műholdas képeket tanulmányozott a tűzvész után. – Szerencsére azonban néhány friss nyomra bukkantunk, ami segít képet kapni arról, hogy hol és mikor mozognak az életben maradt koalák a környéken.
Hozzátette: az adatok elemzése után arra jutottak, hogy bár ezek az egyedek nincsenek jó állapotban, de még élnek a területen, ahol a táplálékforrásaik jó része is a tűz martalékává vált.
És bár a globális média figyelme egyértelműen a koalák felé irányul, a csupaszorrú vombat (Vombatus ursinus) sorsa mellett sem szabad szó nélkül elmenni. Amikor január elején a bozóttüzek átterjedtek a déli hegyvidékre, több ezer állat sérült meg a lángokban, ám csodával határos módon túlélték.
Izgalmas, hogy a lassú mozgású vombatok voltak az egyetlen állatok, amelyek átjutottak a tűzön
– mondta a John Creighton, az állatok mentésével foglalkozó szervezet dolgozója. – A robusztus felépítésű, csökevényes farkú állat tág üregeket, és hosszú folyosókat ás, talán itt tudták túlélni a drámai eseményeket.
Creighton és más önkéntesek egyfajta „táplálkozási állomásokat" hoztak létre egy buddhista kolostorban, a nemzeti park szomszédságában, hiszen az állatokat az éhínség fenyegette.
A kifinomult szaglású vombatok ezután igen gyorsan megtalálták az ételt és a vizet,
és a megmentőik megfigyelése szerint szokatlanul nagy csoportokba gyűltek össze, majd szó szerint „sorban álltak" az élelemért.
A tudósok szerint azonban félő, hogy az ökoszisztéma egyes fontos és hasznos építőelemei, például néhány rovar, gombák és mikrobák nem tudnak visszatérni.
A gyorsuló éghajlatváltozás és a súlyos aszály további nehézségeket jelent a helyreállítási munkálatok során.
Jó hír azonban, hogy ahogy a természet szép lassan visszafoglalja a leégett területeket, az állatok is szép lassan új erőre kapnak.