Több évtizede foglalkozunk világszerte a fenntarthatóság és a környezettudatosság témakörével – számos és szerteágazó szemléletformáló program indult, sőt az oktatásnak is egyre szervesebb része az ezzel kapcsolatos tudásátadás – ugyanakkor tudományos kutatások igazolják, hogy a lakosság tudástárából sok esetben hiányoznak azok a gyakorlati ismeretek, amelyek támogatnák a törekvést a fenntarthatóságra. Elméleti alapok vannak – azaz az emberek többsége meg tud nevezni jelenségeket, amelyeknek köze van a például éghajlatváltozáshoz ,
de ez nem vált ki valós, a gyakorlati életbe is átültetett viselkedésváltozást,
főként akkor nem, ha az adott cselekvés erőfeszítést, vagy anyagi áldozatot igényelne – vélik a VEP szakértői.
A probléma egyik oka, hogy az ismeretek átadása sok esetben az elméleti és lexikális tudásra, azon belül is az egyénre, mint egységre koncentrál. Másrészt a programok többsége egy adott korcsoportra irányul, és nincs integratív kapcsolat a különböző korosztályoknak készített ismeretanyagok között. Továbbá nem készülnek elemzések és visszamérések arról, hogy az ismeretek átadása elindított-e tényleges, a gyakorlatban is hasznosuló magatartásváltozást. A VEP most elindított Korosztályokon Keresztül a Környezetért elnevezésű kísérleti, oktatásszakmai programja éppen ezt célozza.
„A módszertanunk arra épül, hogy minden folyamatnak, amelynek a gyermek aktív részese, a kimenetelét is megértse és elfogadja majd" – hangsúlyozza Oletics Zoltán, a kísérleti program egyik vezető szakértője.
Minden korosztály – óvodás, általános iskolás, felső tagozatos, középiskolás – igényeire szabva, az életkori sajátosságoknak megfelelően, élményalapú módszerekkel adják át az ismeretanyagot. A gyerekek nem kötelező tananyagként foglalkoznak a környezettudatosság és a fenntarthatóság témájával, hanem óvodáskorban például mesékbe ágyazva, sorversenyeken, bábjátékon vagy éppen színezős feladatokban találkoznak a hulladékkezelés, az ivóvízmegőrzés vagy az erőforrásokkal való takarékoskodás témakörével. Nem elvont fogalmak és a lexikális tudás átadása a cél, hanem a játékokon keresztüli bevonódás: a hulladékkezeléssel és szemeteléssel kapcsolatos óvodai mesék például egy képzeletbeli erdőben játszódnak, ahol a gyermekeket állatok kalauzolják, és tanítják meg szelektív hulladékgyűjtés vagy éppen a hulladék újrahasznosítás fontosságára.
A program most zajló kísérleti szakaszában egy gárdonyi óvodáscsoportot véletlenszerűen két részre bontottak, anélkül, hogy ők tudtak volna erről. A fókuszcsoport olyan tudáscsomagokat kap, amelyben a kontrollcsoport nem részesül,
majd program végén, egy társasjátékba elrejtve, összetett módon visszamérik, beépült-e a tudásanyag, tudják-e a tanultakat hasznosítani a gyermekek a gyakorlatban.
Ha rövidtávon nem is lenne kimutatható a különbség, akkor a visszajelzések alapján változtathatnak a tudásanyagon, de a program célja a hosszú távú nyomon követés – a most kiválasztott fókuszcsoport tagjait mérik folyamatosan, egészen 18 éves korukig.
„A program minden korosztály számára élvezhető és érthető. Ugyanakkor lehetőséget ad a pedagógusoknak saját ötleteik, tapasztalataik beépítésére, kreativitásuk „szárnyalhat" – mondta Vitányi Ildikó gárdonyi óvodákért felelős intézményvezető, hozzátéve, hogy érdemesnek tartják ezt a programot más intézményekben is elindítani.
A VEP által kidolgozott keretprogram egészen a középiskolás kor végéig elkészült, a legfontosabb, hogy a módszertani alapok azonosak, ugyanakkor mindig az adott korcsoport érettségi szintjéhez igazodnak. „A fenntarthatósági viselkedésminták csak akkor épülnek be készségszinten a gyermekekből felcseperedő majdani felnőttek cselekedeteibe, ha egészen kis kortól kezdve a mindennapok részévé tesszük azt" – hangsúlyozza Oletics Zoltán.
Az ITM által támogatott, és a Szerencsejáték Zrt. által szponzorált program nemcsak az alapfogalmak és alap cselekvések megismertetésére fókuszál, hanem egyre bonyolultabb, rendszerszemléletet igénylő koncepciók megértetését, és a valós élethelyzetekben használható készségek elsajátítását is célozza.
Igyekeznek továbbá bevonni a felnőtt generációkat a tapasztalatcserébe,
az egymást támogató, közös tanulás a cél. A diákok az egyes feladatok, illetve iskolán kívüli tevékenységek megvalósítása során olyan koncepciókkal találkoznak, amelyek igénylik az övéktől eltérő korosztályok bevonását, véleményük meghallgatását és kiértékelését is.
A Gárdonyi Óvoda Dinnyési Tagóvodájában elindult kísérleti projekt első mérési eredményei ősszel elkészülnek – és azoktól is függően –, a programot már akár már az idén kiterjeszthetik a térségi szintre. „Olyan fenntarthatósági mintaprojektről van szó, amely rövid időn belül országos, majd Kárpát-medencei szintre, illetve a visegrádi országokban is megvalósítható" – hangsúlyozza Molnár Ferenc, a VEP tulajdonosa és a program ötletgazdája.
A már 10 éve működő Virtuális Erőmű Program (VEP) Kelet-közép Európa legnagyobb zöldenergetikai programja. Mintegy 10 ezer vállalat, 350 ezer diák és több száz önkormányzat, intézmény, valamint lakossági partner vett részt eddig a programban fenntarthatósági projektjeivel. Ennek köszönhetően a VEP 2020-ra a negyedik legnagyobb erőművé vált Magyarországon 588 MWE soha meg nem termelt energiával,
s célja, hogy 2030-ra a Paksi Atomerőmű után Magyarország második legnagyobb erőműve virtuális legyen.
A VEP-et az Európai Bizottság a legjobb három uniós energiahatékonysági program közé választotta, 2019-ben pedig Áder János köztársasági elnök nemzetközi mintaprojektként a program globális kiterjesztését javasolta az ENSZ-nek. A VEP a Dr. Molnár Ferenc szellemi tulajdonjogát képező „Prevenciós célú Virtuális Építő Program" (PVÉP) koncepción alapul, a PVÉP-ben lefektetett koncepció következő iterációja.
(Forrás: Pressinform)