A Földön kívülről érkezhetett ez a horgos karmú dinoszaurusz?

A Trierarchuncus prairiensis dinoszaurusz illusztrációja

A távoli múltból rajzolódik ki az utolsó, horgos karmú dinoszaurusz alakja; amely első ránézésre szinte nem is ebből a világból valónak tűnik. A kutatók viccesen „ a préri Hook kapitányának" nevezik. A félelmetes teremtmény fosszíliájára a Hell Creek sziklaképződményében bukkantak a paleontológusok, amelynek egykor rengeteg foga és két, óriási karma is volt.

Minden éles testrésze és abszurd végtagja ellenére a Trierarchuncus prairiensis valójában meglehetősen aranyos lehetett a kutatók szerint: a primitív tollas pelyhek és hosszú farka ráadásul egy kissé viccessé tette a kinézetét.

De hogyan is festhetett? A kutatók leírása szerint csőszerű pofájuk, meghosszabbodott állcsontjaik és apró fogaik voltak, miközben apró, de kifejezetten erős mellső lábaik és tömör, madárszerű kezeik mellett a csontvázuk arra utal, hogy masszív mellkassal és karizmokkal rendelkeztek, feltehetően az ásáshoz vagy a szaggatáshoz való adaptációként.

Az első ránézésre földönkívülinek tűnő állat mindössze három méter hosszú volt, tehát kisebb méretű, mint az ugyanitt, a Hell Creek sziklaképződményében felfedezett többi dinoszaurusz.

A T. prairiensis kicsi, egyszerű fogai alapján a szakemberek úgy gondolják, hogy az állat egykor valószínűleg ízletes rovarok után kutatott a mai Montana területén a magas fűben, ahol biztonsággal el is tudott rejtőzni a nagyobb ragadozók elől.

A Trierarchuncus prairiensis dinoszaurusz illusztrációja Forrás: Boban Filipović

A horgos karmú dinoszaurusz a késő kréta-korban, mintegy 66 millió évvel ezelőtt élhetett.

Az Alvarezsauria rejtélyes családját a tudósok korábban csak az Ázsiában és Dél-Amerikában található töredékekből és az ott izolált kövületekből ismerték. Most a fajhoz tartozó „karom-sorozat" felfedezését a Cretaceous Research szaklapban publikálták.

A paleontológusok úgy gondolják, hogy a dinoszaurusz kampós karmai a vegetáció, a rovarfészkek és a rothadó fa széttöredezésére szolgáltak és leginkább úgy használhatta azokat, mint a mai hangyászok.

A kövületeket a Hell Creek legfelső rétegében találtuk, így ezek lehetnek a legfiatalabb ismert Alvarezsauridae dinoszauruszok, amelyeket pehelytollszerű testtakaró struktúrák borítottak

– mutatott rá Denver Fowler, a Badlands Dinoszaurusz Múzeum paleontológusa a ScienceAlert online portálnak. – A Trierarchuncus prairiensis azonban tagja egy Maniraptora nevű dinoszaurusz csoportnak is, amelyek között találhatjuk azokat az őshüllőket, amelyek a legkorábbi, röpképtelen madarakat képviselték.

A dinoszaurusz karma különböző életkorokban Forrás: Fowler et al, Cretaceous Research,

Az újonnan felfedezett kövületek között ráadásul igen fiatal és meglehetősen idős példányok is akadtak.

Ezek azt mutatják, hogy miközben a Trierarchuncus növekedett, a karma is robusztusabbá vált; a karom oldalain lévő véredények mélyebben beágyazódtak a csontokba.

A karom felülete a fiatal egyedeknél még sima, míg a felnőtteknél durva felületű textúrává alakult. A változások a nyomon követése azért is kulcsfontosságú, mert a kutatók ezeket a jellemzőket használják a különböző Alvarezsauridae-fajok osztályozására.

A tanulmány végén a szakemberek azt is hangsúlyozták, hogy a „a fiatal Trierarchuncus egyedek morfológiai szempontból inkább hasonlíthatnak az őseikhez, mint a saját fajuk felnőttjeihez".