Grönland jégtakaróját évek óta a Föld klíma-archívumaként tartja számon a tudományos közösség. Az itt kinyert, úgymond jégmagokból a kutatók már számos információt kaptak a múlt éghajlatáról, ami alapján képesek előrejelzéseket készíteni a globális éghajlat jövőbeni alakulásáról.
A GreenDrill projekt azonban egy teljesen új módszerrel dolgozik: arra kíváncsi, hogy mikor és milyen gyorsan tűnt el utoljára a jégtakaró.
Ehhez a tudósok azonban nem a jég, hanem a jégtakaró alatti alapkőzet vizsgálatát végzik el. A szakemberek Grönland északi részének négy különböző pontján fognak mintákat venni, majd ezeken geokémiai elemzést végeznek.
Ezzel meg tudják határozni, hogy a jégtakaró ténylegesen milyen gyorsan olvad, ez pedig kiemelten fontos az éghajlati modellek szempontjából.
A GreenDrill kutatói csapata azt is reméli, hogy a minták megmutatják, hogy vajon tényleg Grönland északi része lesz-e a jégolvadás új hotspotja, amire különösen nagy hatással lehet a globális felmelegedés.
Az egész alapkőzet olyan, mint egy archívum
– magyarázta Jörg Schaefer, a Columbia Egyetem kutatója, a projekt vezető-helyettese a Polar Journal online portálnak. – A kérdéseinkre csak ezek a jég alatti minták tudnak pontos választ adni.
A tudósok azt is remélik, hogy a vizsgálatok segítségével többet megtudnak arról, hogy mikor és milyen gyorsan mozdultak el utoljára a grönlandi jéglemezek, amivel következtetéseket tudnak levonni a tenger szintjének várható emelkedéséről.
A projekt részeként feltárják a sziget északnyugati partján fekvő Hiawatha krátert is, ahol egy meteorit csapódott be.
A szakemberek szerint ez lehet a felelős a „Young Dryas" néven ismert jelenségért, amely a globális éghajlat körülbelül 13 000 évvel ezelőtti lehűlését okozta. A kráter közelében lévő, jég alatti szikla vizsgálata válaszokat adhat a kráter koráról és a becsapódás mértékéről, megoldva egy újabb rejtélyt, amely eddig ott rejtőzött Grönland jégtakarója alatt.