Horgászbot nyakú lény maradványait fedezték fel Villányban

A Tanystropheus nyaka közel kétméter hosszú lehetett

Már nyolc éve kutatnak az ELTE dinoszaurusz kutatócsoport munkatársai Villányban, ahol 230 millió éves gerinces leletek bújnak meg. Az egyik legkülönlegesebb felfedezésükről a Geologica Carpathica tudományos szaklap is beszámolt: a szakemberek egy közel 5 méteres hosszúságú, bizarr megjelenésű őshüllő csontjaira bukkantak melynek nyaka közel 2 méter hosszú lehetett. A hazai leletek tovább bővítik a Tanystropheus néven ismert őshüllő életmódjáról és elterjedéséről kialakított ismereteinket.

Sokáig semmilyen információnk nem volt róla

A Baranya megyei Villány határában már 2012 óta végeznek nagy szabású ásatásokat az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) dinoszaurusz kutatócsoportjának munkatársai.

Ezen a vidéken triász korú, közel 230 millió éves tengeri üledékes kőzetek tárulnak fel, amelyekből már több mint 100 évvel ezelőtt is előkerültek gerinces állatok maradványai.

Ám részletesen soha senki nem foglalkozott velük. Egészen eddig: az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia és az Nemzeti, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott Kutatócsoport szisztematikus ásatások révén több olyan csontokban, fogakban gazdag kőzetréteget fedezett fel, ahonnan mára sok ezer maradvány, köztük izolált csontok, koponyák, részleges csontvázak és fogak ezrei láttak napvilágot.

Ősmaradványok: alsó és középső jura ammoniteszek Villányból Forrás: Dulai Alfréd, Főzy István, Szente István

A legtöbb maradvány tengeri állatoktól származik, köztük gyakoriak a porcos halak fogai, csontjai, illetve olyan tengeri hüllők csontjai, mint a hosszúnyakú, hegyes fogú ragadozó Notosauriák és a törőfogú, páncélozott Placodontiak

– mondta az Origónak Ősi Attila, paleontológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, és a Magyar Dinoszauruszkutató Expedíció vezetője. – Az egykori parton, illetve szárazföldön élt állatokról azonban sokáig semmilyen információnk nem volt.

A kutatók legfrissebb eredményeieiket a Geologica Carpathica tudományos szaklapban publikálták, amely a geológiai tudományágakat felölelő, Kárpát-Balkán Geológiai Egyesület hivatalos lapja.

Az őshüllő halakkal táplálkozhatott

A publikáció szerzői, Ősi Attila, Szabó Márton és Botfalvai Gábor elárulták azt is, hogy a legújabb kutatások során előkerült több olyan maradvány is – például 20-25 centiméteres nyaki csigolyák, illetve fogak –, amelyek arra utalnak, hogy az Európa és Kína hasonló korú rétegeiből ismert hosszúnyakú Tanystropheus az egykori Villány területén is élt.

A Tanystropheus nyaka közel kétméter hosszú lehetett Forrás-illusztráció: Mark Witton

A legnagyobb csigolyák méretei alapján a villányi Tanystropheus nyaka elérhette a 2 méteres hosszt, teljes testhossza pedig akár az 5 métert is

– mutatta be az őshüllő fizikai megjelenését Ősi Attila. – Bár egyelőre még állkapocs vagy koponyaelemek biztosan ehhez a formához tartozóan nem ismertek, a sok ezer előkerült fog között van több olyan lelet, amelyek összehasonlítva más európai lelőhelyek formáinak fogaival a villányi Tanystropheushoz tartozhattak.

Megnyúlt Tanystropheus nyaki csigolyák Villányból Forrás: ELTE/Ősi Attila

Hozzátette: a hegyes, kúpos, párhuzamos barázdákkal díszített fogak arra utalnak, hogy ez a bizarr hüllő minden bizonnyal főként halakkal és a vízben úszó más kisebb nagyobb szervezetekkel táplálkozott.

Segítenek feltérképzeni az élővilágot

A Tanystropheus életmódjáról már több mint 100 éve vitatkoznak a tudósok: egyesek szerint teljes mértékben vízi életmódot folytató, ragadozó forma volt, míg mások úgy gondolják, hogy bár képes lehetett úszásra, inkább a partokon, szárazföldeken vadászott.

A kutatócsoport a villányi triász lelőhelyen Forrás: ELTE/Ősi Attila

Az egyetlen biztos támpont egy svájci leletben megőrződött gyomortartalom, amelyben halak és tengeri puhatestűek vázelemei láthatók

– magyarázta a szakember. – Emellett, külföldi kollégák által elvégzett kutatások alapján kiderült, hogy csontjainak szerkezete, a csontváz felépítése, és a leletek megőrződésének körülményei alapján leginkább valóban szárazföldön élhetett.

Ősi Attila elárulta azt is, hogy a villányi Tanystropheus leleteken kívül egyébként valamivel talán idősebb és kisebb méretű állathoz tartozó maradványok ismertek a Biharból is.

A hosszúnyakú őshüllőleletei mellett olyan fogak maradványai is előkerültek, amelyek egyértelműen szárazföldi ragadozó őshüllők erre utalnak

– árulták el a paleontológusok az Origónak. – Ezek a leletek azért fontosak, mert a triász időszaknak ebben a periódusában alapvető változásokon mennek át mind a tengeri, mint a szárazföldi ökoszisztémák.

Ősi Attila és kutatótársai az ugyancsak világhírűvé lett bakonyi, iharkúti dinoszaurusz feltáráson Forrás: Origo

Többek között, ekkortájt jelennek meg az első dinoszauruszok és pteroszauruszok, amelyek csak néhány millió évvel később válnak majd uralkodóvá.

A tengerekben, óceánokban olyan őshüllők uralkodnak amelyek röviddel a triász időszak vége előtt nyomtalanul eltűnnek Földünk színpadáról.

A villányi leletanyag, bár igen töredékes, rendkívül fontos ennek az egykori 220-230 millió évvel ezelőtt létezett világnak a megértéséhez és az egykori élővilág pontosabb feltérképezéséhez.