Meghökkentő felfedezés: alig csapkod a szárnyaival a kondorkeselyű

Peru, Arequipa Province, Colca canyon, Mirador Cruz del Condor (alt : 3287m), a popular tourist stop to view the condors

Szinte szárnycsapások nélkül képes órákon át vitorlázni a légáramlatokon az andoki kondorkeselyű, a világ legnagyobb repülő madara - állapította meg egy új kutatás.

Az andoki kondorkeselyű (Vultur gryphus) szárnyfesztávolsága több mint 300 centiméter lehet és akár 15 kilogrammot is nyomhat, ezzel ez a ma élő legnehezebb repülő madár.

Egy kutatócsoport először erősített nyolc patagóniai kondorkeselyűre műszereket, melyek több mint 250 órán keresztül rögzítettek minden repülés közben tett szárnycsapást.

A madarak a levegőben töltött időnek csupán egy százalékában csapdosdnak a szárnyaikkal, többnyire leszállás közben. Az egyik madár több mint öt órán át repült, megtett mintegy 160 kilométert egyetlen szárnycsapás nélkül.

A kutatók eredményeiket az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) mutatták be.

Andoki kondorkeselyű (Vultur gryphus) Forrás: Biosphoto via AFP/Ignacio Yufera / Biosphoto/Ignacio Yufera

A madarak számára az ég nem "üres", hanem láthatatlan jelenségekkel: széllökésekkel, meleg levegő alkotta emelkedő áramlatokkal, földi tereptárgyak, például hegyek által felfelé lökött széláramokkal van tele. A légáramlatokon való vitorlázás megtanulásával sok madár a hosszú repülések alatt minimálisra képes csökkenteni a szárnycsapásokra fordított erőfeszítéseit.

A levegő állataival foglalkozó kutatók alapvetően két típusát különböztetik meg a repülésnek: a szárnycsapásokkal történő repülést és a lebegő repülést.

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy a fehér gólya és a halászsas szárazföld feletti repüléseik során az idő 17, valamint 25 százalékában csapdosnak szárnyaikkal.

Az andoki kondorkeselyű órákon át képes vitorlázni egyetlen szárnycsapás nélkül Forrás: hemis.fr via AFP/GUIZIOU Franck / hemis.fr/Guiziou Franck

Az andoki kondorkeselyűnek különleges repülési képességére dögevő életmódja miatt van szüksége, naponta ugyanis több órán át kell köröznie magas hegyek felett tetemet keresve - mondta a kutatásban részt vevő Sergio Lambertucci, az argentínai Comahuei Nemzeti Egyetem biológusa, a tanulmány társszerzője.

Az adatrögzítő műszereket úgy programozták, hogy nagyjából egy hét elteltével leessenek a madarakról. Visszaszerzésük azonban nem volt ennyire egyszerű. "Néha az eszközök az Andok hegyvonulatainak közepén lévő hatalmas sziklákon rakott fészkekbe estek, és három napunkba is telt, mire eljutottunk oda" - mondta Lambertucci.