Szelektálva stabilizálják az ökoszisztémát a farkasok

A farkasok veszélyességéről sok tévhit kering

Az új kutatások szerint a farkasok fontos szerepet játszanak egy, a természet kihívásainak jobban ellenálló és erősebb jávorszarvas-állomány létrehozásában azzal, hogy „kiszűrik" abból a gyenge és beteg egyedeket.

A farkasok alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz

Huszonöt évvel azután, hogy a szürke farkasok visszatértek a Yellowstone Nemzeti Parkba ma már egyfajta stabilizáló erőnek bizonyulnak. A ragadozóktól nem véletlenül rettegnek a jávorszarvasok:

kegyetlenül válogatják ki a beteg és a gyenge egyedeket.

Az elmúlt 12 évben a park legnagyobb csapatában a jávorszarvasok száma körülbelül 6000 és 8000 között mozgott, ám az éghajlati ingadozások következtében szélsőségek is előfordultak.

A farkasok fontos szerepet töltenek be az ökológia rendszerben Forrás: Wikipedia

A jávorszarvasokat már egyértelműen nem fenyegeti az éhezés miatti pusztulás, amit korábban tapasztaltunk

– mondta Chris Wilmers, a kaliforniai egyetem vadállat-ökológusa a National Geographic online portálnak. – Az elmúlt évek során normál mennyiségű eső és hó esett, és ilyenrkor a farkasok elsősorban az öregebb tehén jávorszarvasokat ölték meg, mivel rájuk tudtak a legegyszerűbben vadászni.

Wilmers azonban egy nemrég publikált tanulmányban rámutatott arra is, hogy a különösen száraz években – amikor a fű, a cserjék és a vadvirágok nem olyan buják – a farkasok „átváltanak" a bikákra, amelyek ilyenkor a szaporodásra koncentrálva előszeretettel harcolnak egymással. Ezek az erőfeszítések azonban egyértelműen legyengítik őket, ami által könnyebben vadászható célponttá válnak.

A jávorszarvasok populációját a farkasok szabályozzák Forrás: Wikimedia Commons

Az intelligens és jól alkalmazkodó farkasok idővel megtanulták felismerni ezeket a tényezőket: sokkal szívesebben választanak ki prédaként egy jóval nagyobb súlyú és ezáltal nagyobb zsákmánynak számító bikát, mint egy kisebb tehenet.

Ezzel viszont úgymond „lehetőséget adnak" a teheneknek arra, hogy szaporodjanak és stabilan tartsák a jávorszarvas-populációt.

Ökológiai folyosóra van szükség

A Journal of Animal Ecology szaklapban közzétett tanulmány szerint azonban az a legfontosabb, hogy a Yellowstone farkasai – amelyek száma ma 300 és 350 között mozog –

segíthetik fenntartani a jávorszarvas-állományokat, amelyeknek az éghajlatváltozás veszélyeivel szembe kell néznie.

A kutatók arra is rámutattak, hogy az állandó létszámot fenntartó jávorszarvas csoportok jobban ellenállnak a manapság egyre gyakrabban fellépő aszályoknak is, amely a régióban jól megfigyelhető.

A farkasok elképesztően alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz Forrás: Pexels.com

A jövő elképzelhetetlenül kiszámíthatatlan, ezért lehet szükségünk egy úgynevezett pufferterületre, tehát egy ökológiai folyosóra

– magyarázta Doug Smith, a Yellowstone vezető biológusa. – A vadászat és gazdálkodási gyakorlatok révén az emberek hozzájárulhatnak a jávorszarvas-populáció stabilizálásához, de mi nem ugyanazt tesszük, amit a farkasok. Ezért van óriási szükség rájuk.

A területen tapasztaltak azért is fontosak, mert a Coloradóban élők novemberben szavaznak arról, hogy betelepítsék-e újra a farkasokat az államba, amely ma körülbelül 287 ezer jávorszarvas otthona.

Szárazabb időben váltanak a bikák vadászatára

Kutatásuk során Wilmers, Smith és munkatársaik több mint ezer elpusztult jávorszarvas tetemét elemezték, amelyek Wyoming, Montana és Idaho államban hullottak el az elmúlt húsz évben. A tudósok körülbelül egy hónapot töltöttek el a Yellostone területén minden tél elején és végén, ahol összesen három farkasfalka mozgását követték nyomon.

Megkeresték az általuk megölt jávorszarvasokat, feljegyezték ezek korát és nemét, majd csontvelő mintát vettek tőlük, hogy megtudják a pusztulás előtti fizikai állapotukat.

A farkasfalka egyfajta "ökológiai mérnökként" is működnek Forrás: Pinterest

Ezután a csoport műholdas adatok segítségével kiszámította, hogy körülbelül mekkora élelemforrás állt az adott évben az állatok rendelkezésére, aminek a mennyisége azonban a hóolvadástól és az esőzéstől függ.

Az adatok összegzése során kiderült, hogy a farkasok leginkább akkor választják ki célpontként a bikákat, amikor a növényzet, tehát a jávorszarvasok táplálékforrása szegényes.

Ez segített a kutatóknak megérteni azt is, hogy az éghajlatváltozás miként változtatja meg a ragadozók viselkedését.

Ki- majd újra betelepítették a farkasokat

Az 1900-as évek előtt virágoztak a Yellowstone ragadozóinak populációi: farkasok, grizzly és fekete medvék éltek területen a jávorszarvasok és a bölények mellett. A szövetségi kormány összehangolt intézkedései azonban szinte az összes ragadozót eltávolították a térségből.

Az utolsó, ismert Yellowstone-ban élő farkasfalka 1926-ban tűnt el a parkból.

A farkasfalka segít a beteg és gyenge jávorszarvas egyedek kiszűrésében Forrás: AFP/Jacques Loic

A farkasok és más ragadozók kiiktatásával a jávorszarvas-populációk száma emelkedni kezdett, ezért 1932 és 1968 között több mint 70 ezer patást lőttek ki vagy szállítottak el a térségből. A számuk ezután ismét lassú emelkedésnek indult, ám

a következő évtizedekben többször fogyatkozott meg újra a kemény telek és az elegendő táplálék hiánya miatt.

1995 és 1997 között a hatóságok végül újra úgy döntöttek, hogy 41 farkast visszatelepítenek a térségbe. Ezután kezdték az állatok úgymond stabilizálni a helyi ökoszisztémát.

Tanulságokkal szolgál más államok számára

A most közzétett kutatás azért is fontos, mert a szakemberek így a rendelkezésükre álló, mintegy 25 évet átölelő adatok felhasználásával meg tudják jósolni, hogy mi történik akkor, ha a ragadozók visszatérnek Coloradóba vagy bármely más amerikai állam területére.

Néhány természetvédelmi csoport például arra törekszik, hogy a kihalás szélén álló mexikói farkasokat, a szürke farkas egyik alfaját telepítsék vissza a korábbi élőhelyeikre,

Új-Mexikóba és Arizonába. A téma kapcsán azonban eddig több a felmerült kérdés, mint a pontos válasz.

A mexikói farkas (Canis lupus baileyi), a szürke farkas (Canis lupus) Észak-Amerikában legdélebbre élő alfaja Forrás: Wikipedia

Noha a Yellowstone térsége hatalmas és ritkán lakott, Colorado nagy része nem, ami azt jelenti, hogy a farkasok jelenléte potenciális kihívást jelent a túrázóknak és az állattartóknak egyaránt

– magyarázta Joanna Lambert, a Colorado Boulder Egyetem környezettudományi professzora, aki a Rocky Mountain Wolf Project tudományos tanácsadója, amely a farkasok újra betelepítését támogatja.

Az állami tisztviselők a farkasokat „kísérleti populációként" kezelnék, amely abban különbözik a Yellowstone-ban élő falkáktól, hogy azokat „szövetségileg veszélyeztetett fajnak" tartják. Ez azt jelenti, hogy

a Yellowstone Parkban vándorló farkasokra tilos rálőni, ám Coloradóban jelenleg nincs hasonló korlátozás.

Nagy az "elvárás" az újonnan betelepített farkasokkal szemben Forrás: Pexels.com

A szakemberek szerint egy azonban biztos: ha a farkasokat újra betelepítik az államba, akkor „azt várják tőlük, hogy a jávorszarvasok állománya a jövőben karcsúbb, szelídebb és egészségesebb" legyen.