Ötezer hirosimai atombomba erejével robbant fel a Krakatau vulkán

Az Anak Krakatau ma is aktív, rendszeresek a kitörései

1883. augusztus 27-én, helyi idő szerint a kora reggeli órákban erős, túlvilági morajlás hangjára szaladtak ki az utcára a nyugat-ausztráliai nagyváros, Perth lakói. Távol délnyugatra, az Indiai-óceán híres szigetparadicsomán, Mauritiuson pedig azt hitték a megdöbbent emberek, hogy fegyverek ropogása veri fel a békés trópusi délelőtt csendjét. Valójában a Mauritiustól légvonalban 4 800 kilométer távolságra fekvő Krakatau vulkánja robbant fel, apokaliptikus körülmények között. Az iszonyatos erejű detonáció pillanatok alatt megsemmisítette a sziget kétharmadát, amelynek nyomán harminc méter magas szökőár indult el pusztító útjára.

"Négy helyszínen hányt nagy mennyiségű tüzes folyamot"

Az már évszázadok óta ismert, hogy az indonéz szigetvilág a Föld legaktívabb vulkáni területe, ahol a számos vulkán közül hol az egyik, hol pedig a másik tombol.

Ami azonban 1883. augusztus 27. kora délelőttjén történt, arra sem korábban, sem pedig azóta nem volt példa az emberi civilizáció történetében. A Szunda-szorosban, Jáva és Szumátra között fekvő Krakatau-szigetcsoport a régi korok óta híres volt aktív vulkánjairól.

Az indonéz szigetvilág a Föld egyik legaktívabb vulkáni területe Forrás: Wikimedia Commons/Creative Commons Attribution

A szigetcsoport az 1883-as nagy kitörésig három fő szigetből állt,

amelyek közül Sertung maga is egy civilizáció előtti ősi, hatalmas vulkánkitörés során keletkezett.

A Kr.u. 5. század elejéről fennmaradt jávai Királyok könyve az első írásos forrás, amely viszonylag részletesen megörökít egy, a mi időszámításunk szerint 416-ban történt hatalmas erejű robbanásos kitörést.

A Krakatau Kr.u. 535-ben ismét kitört. Az ezt követő évben a késő antik krónikák szerint soha nem tapasztalt hideg nyár és szeszélyes időjárás köszöntött Európára, amit egyes kutatók, így többek között David Keys és Ken Wholetz a Krakatau 535-ös kitörése következményeként értékelnek.

A Krakatau-szigetcsoport aktív területen, az eurázsiai és az ausztrál-indiai lemezhatár szubdukciós zónája felett fekszik Forrás: Earth Chronicles

1681-ben Johann Wilhelm Vogel, egy holland felfedező örökítette meg naplójában,

hogy a Krakatau „ ...négy helyszínen hányt nagy mennyiségű tüzes folyamot".

A nagy kitörés előtt alig három évvel korábban, 1880-ban készült el a sziget addigi legalaposabb tudományos igényű leírása, ami értékes forrásnak bizonyult a későbbi pusztítás pontos feltérképezésében.

Alfred Wegener német geológus és sarkkutató nevéhez fűződik a kontinensvándorlás hipotézise, amelyből megszületett a modern lemeztektonikai elmélet Forrás: Wikimedia Commons/Bildarchiv Preussischer Kulturbesitz, Berlin

A lemeztektonikai elmélet megalkotásáig, illetve általánosan elfogadottá válásáig

még a tudósok sem tudhatták pontosan, hogy honnan ered az a hihetetlen aktivitás, ami Krakataut jellemzi.

Ma már ismerjük erre a választ: Krakatau pont két nagy kontinentális lemez, az eurázsiai és az ausztrál-indiai lemezhatár aktív, szubdukciós zónája felett fekszik, ahol az átlagosnál sokkal vékonyabb a földkéreg.

Hamufelhő jelezte a közeledő katasztrófát

A nagy kataklizma eljövetelét a kitörés előtti években felélénkülő szeizmikus tevékenység vezette be, bár ezt a tudomány akkori állása szerint még nem tudták megfelelően értelmezni.

Egyes földlökések olyan erősnek bizonyultak, hogy azokat még Ausztráliában is érezni lehetett.

Bő három hónappal a Krakatau felrobbanása előtt, 1883. május 20-án a szigetcsoport legészakabbi vulkáni kúpja, a Perboewatan elkezdett hamut szórni.

1883 májusának végétől megszaporodtak a közeledő katasztrófa előjelei Forrás: Wikimedia Commons/Paul Andrews

A hat kilométer magasságba emelkedő hamuoszlop már messziről látszott a nyílt tengeren, és a kitörés dörrenéseinek hangját a szigetektől 160 kilométerre fekvő Batáviában (ma: Dzskarta) Holland Kelet-India fővárosában is jól lehetett hallani.

A Perboewatan május végén átmenetileg lecsendesedett, de július 20-án minden korábbinál hevesebben ismét életre kelt.

A sorozatos kitörések egy új vulkáni kúpot hoztak létre, az ezt kísérő tengerrengések pedig olyan erősek voltak, hogy a batáviai kikötőben horgonyzó hajókat láncokkal megerősítve kellett lekötni.

Az egymást követő kitöréseket szeizmikus jelenségek kísérték Forrás: Universal History Archive/UIG

Mindez azonban csak a közeledő katasztrófa bevezetőjének számított. Augusztus 11-től még aktívabbá vált a Krakatau környezete; ekkor már tizenegy kürtőből tört magasba a vulkáni hamu.

Augusztus 24-től a kitörések sorozata egyre intenzívebbé vált.

Két nappal később, augusztus 26-án délután egy óra körül a kitörés az úgynevezett pliniusi stádiumába érkezett. A kitörés pliniusi szakasza azt jelenti, hogy a vulkáni gáz és hamu rendkívül hevesen kiszabadulva magas, a sztratoszférába hatoló kitörési oszlopot hoz létre.

Klasszikus pliniusi fázisú sztratoszférába emelkedő hamuoszlop a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörésénél Forrás: AFP/Arlan Naeg

A nagyobb kitörési oszlopok a saját súlyuktól időnként összeomlanak, ekkor jön létre a forró gázokból, hamuból és vulkáni törmelékből álló piroklaszt ár,

amely a vulkáni kúp oldalain lezúdulva, több száz kilométer/órás sebességgel tovaszáguldva mindent elpusztít,

ami az útjába kerül. A heves, robbanásos, úgynevezett eruptív kitörések során a magmatározóban lévő olvadt kőzetanyag nagy része kiszabadul, a vulkáni kúp teteje pedig beomlik, létrehozva az üstszerű kalderát.

Negyven méter magas hullámfal rontott ki a szárazföldre

Másnap, augusztus 27-én, helyi idő szerint a reggel 6:30-kor történt első kitöréssel kezdődött el a természeti katasztrófába torkolló folyamat utolsó, kataklizmikus szakasza.

A harmadik robbanás bizonyult a legpusztítóbbnak,

amelynek olyan erős volt a hangja, hogy még a kitörés centrumától 160 kilométerre is 180 decibel körüli volt az értéke.

Augusztus 27-én érte el a kitörés az utolsó, kataklizmikus szakaszát Forrás: Congress Library

Szemléltetésképpen; egy teljes fordulaton dolgozó repülőgép-sugárhajtómű hangereje 30 méteres távolságból 150, az emberi fül fájdalomküszöbe pedig 120 decibel.

Egy teljesen felpörgetett sugárhajtómű hangerőssége 30 méteres távolságból 150 decibel Forrás: Elter Tamás

A robbanások hangját 3 400 kilométerre a kitörés epicentrumától, Ausztrália nyugati partvidékén is még nagyon erősnek hallották.

Az utolsó robbanásnak olyan erős volt a lökéshulláma, hogy a barográfok adatai szerint hétszer futotta körbe a Földet,

és csak a kitörést követő ötödik napon enyészett el végleg. A vulkanológusok számítása szerint a Krakatau felrobbanása 100 megatonna, azaz ötezer hirosimai atombomba pusztító erejével volt egyenértékű.

Az emberi történelem során 1883-ban bekövetkezett legnagyobb vulkánkitörés, a Krakatau felrobbanása nyomán keletkezett hamuoszlop, és a valaha felrobbantott legerősebb, 50 megatonnás Cár-bomba gombafelhőjének méretét szemléltető ábra Forrás: Pinterest/Wells

A harmadik robbanás eltüntette a sziget kétharmadát, amelynek nyomán hatalmas, vulkáni hamuból, valamint törmelékből álló izzó kitörési felhő rontott 80 kilométeres magasságba, a mezoszférába.

A Krakatau kitörése egykorú litográfián Forrás: Wikimedia Commons/Parker & Coward

Az augusztus 27-én bekövetkezett robbanássorozat a becslések szerint 24 köbkilométer törmeléket juttatott az atmoszférába. Már a legelső robbanás után halálos szökőár indult útnak nagy sebességgel és koncentrikusan terjedve.

A harmadik, legerősebb erupciót 30-40 méter magas cunami követte,

ami óriási pusztítást végzett a szumátrai és jávai partvidéken. A Krakatauhoz legközelebb, 13 kilométeres távolságra fekvő lakott település, Sebesi 3000 lakója közül senki sem élte túl a kataklizmát. A Lampung tartománybeli Katibungot izzó hamueső borította el ezer ember azonnali halálát okozva.

Indonéziában a vulkánkitörések miatt a szökőárak is viszonylag gyakoriak; 2018-ban is halálos áldozatokat követelt a cunami. Az 1883. augusztus 27-i kitörés után keletkezett szökőár volt a civilizáció történetében az eddig ismert legnagyobb cunami Forrás: NurPhoto/Donal Husni/NurPhoto/Donal Husni

A cunami hatalmas pusztítást végzett Szumátra és Jáva partvidékén, ahol több mint száz települést mosott el a szökőár, 120 ezer ember halálát okozva a becslések szerint. A cunami a kelet-afrikai partvidéken is követelt áldozatokat,

de még a dél-afrikai kikötőkben horgonyzó hajókat is alaposan megtáncoltatta.

(A tengerrengés kisebb hullámait a La Manche csatornán is kimutatták.) A katasztrófa után Jávának a szökőár pusztításával érintett egyes területei teljesen elnéptelenedtek.

Szunnyadó óriás, aktív unokatestvérekkel

A Krakatau felrobbanásának hatásait világszerte érezni lehetett. A korabeli meteorológiai feljegyzések szerint a vulkánkitörést követő években 1,2 Celsius fokkal esett vissza a Föld globális átlaghőmérséklete, és csak 1888-ban állt vissza a Krakatau kitörése előtti értékre.

A hőmérséklet visszaesésével függtek össze azok a meteorológiai anomáliák is, amelyek az összes kontinensen tapasztalhatók voltak.

Krakatau űrfotója. A robbanás a sziget kétharmadát megsemmisítette Forrás: Wikimedia Commons/Landsat7 satellite, from Landsat program, NASA.

A kitörés miatt irdatlan mennyiségű kén-dioxid került az atmoszférába,

amelyet a magassági szelek szétterítettek a légkörben.

A troposzféra felső rétegében a jégkristályokból álló fátyolfelhők (cirrusok) kénsavval telítődtek, ami miatt jelentősen megnőtt a fényvisszaverő képességük, ez pedig a napsugárzás intenzitását érezhetően csökkentette.

Az Anak Krakatau ma is aktív, rendszeresek a kitörései Forrás: AFP/Ferdi Awed

Az atmoszférában felhalmozódott kén nyomán gyakorivá váltak a vegetációt károsító kénes esők.

A kitörést követő években a magaslégkörbe került vulkáni por miatt megszaporodtak a gyöngyházfényű világító felhők, két évig pedig egy másik optikai következmény is, a rendkívül ritka kékhold-jelenség volt tapasztalható az egész világon.

Gyöngyházfényű világító felhők a Saimaa-tó felett Forrás: Wikimedia Commons/Explo on Flickr/Mika Yrjölä

1883. augusztus 27. után a Krakatau helyén kialakult kaldera elszunnyadt, és – szerencsére – mind a mai napig nem ébredt fel. A terület azonban továbbra is aktív, amit többek között az 1927-ben keletkezett Anak Krakatau évről évre ismétlődő kitörései is bizonyítanak.