Trónok harca - Egy történelem előtti valós világ

Homérosz örökéltű költeményeinek megszületése előtt olyan népek éltek Hellász földjén, akikkel aligha tudnánk hasonlóságot találni a később élt görögökkel. Képzeletünkben talán ők is hófehér köpenybe burkolt filozófus-államférfiként jelenhetnek meg, akik tarajos bronzsisakokban, mélygyomrú hajóikban járják az Égei-tenger vizét, míg a valóságban olyannyira mások voltak, hogy fel sem ismernénk őket, mint az Iliász hős harcosait. Pedig ezek voltak ők, Agamemnón és Hektór, vagy a hős Akhilleusz nem az athéni demokrácia és a híres drámák világában éltek, hanem egy merőben más korban.

Népek, akik már az ókori görögöknek is csak történelem voltak

Nagyjából a Krisztus előtti 12. században történt valami az Égei-tengeren, ami a mai történelemtudomány számára megfejthetetlen rejtélynek számít.

Egészen addig a tájat hatalmas, fényűző paloták uralták vörös faoszlopaikkal és tömbszerű tömegükkel. Nem voltak dór vagy korinthoszi oszlopok, sem agora (piactér) vagy népgyűlések.

Az archaikus bronzkor harcosainak rekonstrukciója Forrás:Quora/Barato

Ez a rejtélyes esemény, egy kataklizmaszerű kulturális összeomlás, történelmi távlatokban mérve egyetlen pillanat alatt vetett véget a bronzkor fényűzésének, és adott helyet a görög „sötét kornak". Ez az időszak, amely körülbelül négyszáz évig tartott,

a régi, homályba burkolódzó civilizációk vesztével járt,

hogy átadhassa helyét annak a Hellásznak, ami mindannyiunk számára sokkal ismerősebb.

Archeológiai feltárás Mükénében Forrás: AFP/Yomiuri/Keita Iijima

A bronzkori élet központjai ebben a térségben a paloták voltak. Ezért palota-társadalmaknak is hívják ezeket, hiszen adminisztrációs és infrastrukturális központokként funkcionáltak ebben a korban. Ráadásul, nem is egy civilizációról beszélünk,

hiszen legalább kettő, egymástól nagyon különböző nép is élt a mai Görögország területén a bronzkorban.

Egyike ezeknek a legnagyobb városukról elnevezett mükénéi civilizáció, melyről úgy vélik, hogy ott uralkodott az Iliászból és más görög művekből is ismert Agamemnón király; a másik pedig a minószi kultúra, amelynek legnagyobb palotáját, Knósszoszt, Krétán leljük.

A krétai Knósszosz királyi palotája a minószi kultúra egyik legismertebb emléke Forrás: AFP/Photononstop/Eurasia Press

Az utóbbi, Minósz nevében egy ismerős szót fedezhetünk fel, a Minótauroszt, ami nem véletlen, hiszen annak a legendája is itt játszódik. Azonban ezt a két, görögöket megelőző népet sem illene egy kalap alá vennünk.

A félig ember, félig bika formájú mitikus szörny, a Minótaurosz szobra Forrás: Getty Images/ Craig Lovell / Eagle Visions Photography/Craig Lovell

A mükénéieket viszonylag könnyű azonosítanunk,

hiszen anyanyelvüket tekintve görögök voltak, még ha egy igen archaikus dialektusban is beszéltek.

Írásukat, a lineáris B-t megfejtették, és még gazdaságukról is tudni valamit, mégpedig, hogy távoli vidékek lakóival, például Egyiptommal vagy Szicíliával is kereskedtek.

A Minótaurosz szigetének titokzatos népe, akiknek megfejthetetlen az írásuk

Ezzel ellentétben a minószi kultúráról aligha állítható bármilyen konkrétum. Írásuk megfejthetetlen, aminek nem az az oka, hogy maguk a karakterek értelmezhetetlenek, hanem hogy azok semmilyen nyelvészeti kategóriába besorolható eredményt nem hoznak, ha összeolvassák őket.

Ezt az írást a mükénéi Lineáris B-hez hasonlóan Lineáris A-nak nevezik annak az előbbihez való hasonlósága miatt.

A formai közelség persze egyáltalán nem minden, ugyanis, ha a két ábécé jeleit megfeleltetik egymásnak, és így próbálják dekódolni, a minószi feliratokból egy lingvisztikai halandzsa lesz. Ennek a zavaros paradoxonnak két feloldása lehet; mégpedig, hogy vagy a látszólag hasonló jelek teljesen más hangokat, illetve szótagokat jelölnek, mint a Lineáris B-ben, vagy – ami rejtélyesebb – hogy a nyelvük

nemhogy görög nem volt, de még csak az indoeurópai nyelvek közé sem sorolandó,

hanem valami merőben új kategória létrehozását kívánja meg a kutatóktól.

A knósszoszi bronzkori feltárás részlete Krétán Forrás: AFP/Nicolas Economou/NurPhoto

Művészetükben sem vörös- vagy feketealakos vázákkal találkozunk, hanem freskókkal, melyek nőalakokat, ágyékkötős férfiakat és mindenekelőtt, rengeteg delfint, illetve tengeri és vadászjeleneteket ábrázolnak. Civilizációjuk fejlettségéről mi sem tanúskodik jobban,

mint hogy technológiailag mind a mükénéieket, mind pedig a későbbi helléneket lekörözték.

A bronzkori krétai "palota-társadalom" legszebb fennmaradt emléke Forrás: AFP/Josse/Leemage

Az i.e. 1700 körül újjáépített Knósszoszi palota a padlófűtéstől a csatornázásig számos modern, a mindennapi életet megkönnyítő alkalmatossággal fel volt szerelve.

Egy rejtélyes világ a költő, Homérosz elbeszélésében

Számos populáris feldolgozásában láthatjuk mind az Iliásznak mind pedig az Odüsszeiának a legendás alakjait, ahogy izmos mellkast formázó bronzvértekben és lószőrös-tarajos sisakban masíroznak a költő hősei, hogy Trója várát bevegyék, vagy ahogy a címszereplő Odüsszeusz, hazatalálni igyekszik Ithaka szigetére.

A trójai háború valós eseményeken alapult Forrás: AFP

Ha feltételezzük – ahogy Heinrich Schliemann, a történelmi Trója felfedezője is tette – hogy a költemények eseményeinek legalább részben van valóságalapja – na persze, ne a küklopszra gondoljunk – akkor el kell helyeznünk ezeket a szereplőket valahol a történelemben, hogy kontextusba kerüljenek cselekedeteik.

Heinrich Schliemann, Trója felfedezője Forrás: Wikimedia Commons/ Schultze Hofphotograph Heidelberg

A régészek Ilion (Trója) feltárásánál kilenc réteget különböztettek meg, melyek mindegyike valamilyen formában külön városként, kultúraként létezett valamikor. Abban nagyjából megegyeznek a kutatók,

hogy e rétegek közül a VII. számú lehetett az igazi, tehát a homéroszi művekben szereplő város.

Trója történetében a távoli múlt valósága és a legendák világa keveredik (Részlet a Trója című filmből.) Forrás: AFP

Ez azt jelenti, hogy a művek szettingje körülbelül a Kr.e. 14. században helyezhető el - az archeológiai vizsgálódások alapján rögtön egy pusztító földrengést követően-, ami után az ott élők még az előzőnél is fényűzőbbre kísérelték meg visszaépíteni a városukat.

Homérosz és kísérője. Az Iliászban több olyan pontos leírás szerepel, például bizonyos fegyverekről, amiket az archeológia eszközeivel sikerült datálni Forrás: Wikimedia Commons/William-Adolphe Bouguereau

Hogy érzékeltessük, mennyire is vagyunk távol a közismertebb hellén világtól, érdemes megjegyezni, hogy maga Homérosz (már ha egy, konkrét személyként létezett) úgy ötszáz évvel ezután élt,

Leonidász hétszáz évvel később vesztette életét a perzsák ellen vívott termophülai csatában,

Arisztotelész megszületésére pedig még kilencszáz évet kell várnunk.

Olyannyira távoli világ ez, hogy már az Iliász szövegében is homályos történelemként élt, számukra is idegennek hathatott.

A trójai ásatások helyszíne Forrás: Wikimédia commons/ Radomil

Erre néhány erősebb, illetve kevésbé erős szövegtudományi bizonyítékot is láthatunk (úgynevezett belső, tehát csak a szöveg értelmezéséből származó bizonyítékokat), mint például a lándzsák és a „taxiként" használt harci kocsik esetében.

Lándzsákról, harci szekerekről, és más önellentmondásokról valló furcsaságokról

Több esetben előfordul, hogy Homérosz látszólag össze-vissza használja a lándzsa és dárda szavakat az eredeti, görög szövegben.

Ez nem tűnhet akkora dolognak, azt is mondhatnánk hogy bagatell, hiszen mindkettő egy hosszú nyélre szerelt éles, illetve hegyes dologra utal, melynek a veszélyesebbik végét az ellenség felé tartva, tudjuk azt ártalmatlanítani.

Más helyeken is találhatunk hasonló anakronizmust, mint például a harci kocsik egyedi módon történt felhasználásánál.

Homérosz márvány fejszobra, 2. századi római másolat egy i.e. 3 századi hellén alkotásról Forrás: Wikimedia Commons/British Museum

Alapvetően nyilvánvaló mindenféle régi ábrázolásokról, hogyan működhetett egy ilyen szerkezet. Egy, vagy jó esetben két ember állt rajta, miközben a kocsi előre vágtatott, és onnan nyilaztak, szurkáltak fegyvereikkel a harcosok.

A trójai csata egy 3. századi márványból faragott domborművön Forrás: Wikimedia Commons/Louvre

Az Iliászban azonban egy ettől eltérő harcmodorral találkozunk.

Itt egyfajta szállítóeszközként működnek a harci szekerek, egyik pontból a másikba viszik tulajdonosukat, helyenként elesett hősöket kötnek utánuk, hogy felvonultathassák azokat, mint ahogy Akhilleusz teszi azt Hektór testével.

A győztes Akhilleusz a harci szekere után kötve vonszolja Hektór holttestét Forrás: Wikimedia Commons/

Ennek több oka is lehet, amik közül talán az a legprózaibb, hogy talán a művek szerzője maga sem tudta, hogy mit csináltak az elődök egy ilyen eszközzel.

Míg Homérosz korára, tehát a vaskorra a harckocsis hadviselés már szinte kiveszett

és csak a legendákban hallhattak róla, addig Agamemnón idejében ez még sokkal népszerűbb volt annál, mint hogy direkt üljék meg a lovat, és úgy vonuljanak csatába.

Pontosan leírt egy fél évezreddel korábbi világot

Megemlítendő még a fegyverek helyzete az eposzok történelmiségének vizsgálatában. A mű keletkezésének korában - tehát a vaskorban-, természetesen vasból készítették a kardokat és a lándzsákat, viszont a szövegben a szerző a bronz (khalkosz) szót használja akkor, amikor azok anyagáról beszél.

Agamemnón aranyból készült halotti maszkja Forrás: Wikimedia Commons/ Xuan Che

Ezt nagyon helyesen teszi, hiszen ahogy arról már szó volt, az Iliász valahol a Kr.e. 14. században játszódhat, tehát bőven a bronzkorban, századokkal a vaskor beköszönte előtt.

Hasonló történelmi hűségre bukkanunk akkor, amikor Odüsszeusz sisakjának leírását olvassuk az Iliász 10. könyvében.

Az ötsoros összefoglalóban, melyben a majdani bölcs utazó felszerelését veszi szemügyre a költő, egy vaddisznó hófehér agyaraiból (szó szerint fogaiból) kirakott sisakról esik szó.

Odüsszeusz és a szirének, egy i.e. 5. századi görög vörös alakos vázán Forrás: Wikimedia Commons

A sisak díszítése nemcsak viselőjének bátorságát hivatott kifejezni, ahogy az valószínűleg megölte a szegény állatot az agyaraiért, hanem egy ténylegesen létező sisaktípust ír le. Az egyetlen probléma ezzel szintén az, ami a kardokkal is,

hogy ez a fajta sisak nem Homérosz korában létezett, hanem azelőtt vagy ötszáz évvel,

tehát pontosan akkor, amikorra Trója bukását tesszük.

Trója pusztulása Forrás: Wikipedia Commons/Adam Elsheimer

A fenti példákat ellensúlyozva érdemes még kitérni a pajzsok alakjára. A bronzkorban elterjedtnek számított egy igen különös formája ezeknek, egy nyolcasra emlékeztető típus.

Bronzsisak a trójai háború korából Forrás: Pinterest/Katia Bourykina

A szövegben ezzel ellentétben azt láthatjuk, hogy a pajzsok kerek alakúak voltak és kicsik, mely forma akkor még nem igazán létezhetett, viszont a későbbi korokra nagyon is jellemző volt.

Egy különleges világ különleges vége

Mind a mai napig az ókori történelem és a régészet egyik legnagyobb misztikumának számít, hogy mi okozhatta a bronzkori civilizációk hirtelen bukását.

A kevesebb, mint száz év alatt bekövetkező változásokat hiba lenne hanyatlásnak nevezni,

mert az valamiféle folytonosságot, az elszenvedője számára észrevehetetlen fogyást, elfogyást sugall.

Akhilleusz és Patroklosz Forrás: Wikimedia Commons

Sokkal helyesebben tesszük, ha összeomlásként hivatkozunk rá, hiszen egészen Anatóliától a görög szárazföldig sorra dőltek romba, majd néptelenedtek el a városok.

Az addig komoly infrastruktúrával rendelkező mükénéiek elfelejtették írásukat, többé nem jegyezték le görög nyelven gondolataikat.

Az archaikus Égei-tengeri kultúra a mai ember számára is misztikus világnak számít (Részlet a Trója című filmből.) Forrás: Picture of Troy/Gallenum/Warner and Brothers

Az emberek falvakba, tanyákra költöztek,

az aranymaszkokat készíttető királyok leszármazottai jogarukat pedig pásztorbotra cserélték

a túlélésért. Sokáig, egészen a 19. századig, amikor az archeológia és történettudomány formát kezdett ölteni, csupán az ősi történetek őrizték meg annak bizonyítékát, hogy egy igen fejlett, az általunk ismert civilizációkhoz méltán mérhető népek éltek előttük Európában.