Platja d'Aro a Franciaországgal határos Giron tartomány egyik népszerű tengerparti nyaralóhelye, Spanyolország Földközi-tengeri partvidékén.
A kellemes mediterrán klíma, valamint a várost határoló hosszan elnyúló homokos öböl turisták ezreit vonzza ide a nyári nyaralási szezon hónapjaiban.
Augusztus 15-én, szombaton, a jó időnek és a hétvégének köszönhetően különösen sok helyi turista érkezett a városba, köztük egy család a közeli Monatgut i Oix-ból. Délután fél négy körül
a család 16 éves fiúgyereke búvármaszkkal, légzőcsővel, és uszonyokkal felszerelkezve ment a vízbe,
hogy a part menti sekély vízben úszkáljon. Amikor több mint fél óra elteltével sem jött vissza, és a fiú keresése, illetve szólongatása sem vezetett eredményre, a család negyed ötkor riasztotta a szolgálatos vízi mentőket.
Végül nem a vízi mentők, hanem az egyik fürdőző fedezte fel a fiút, aki mozdulatlanul lebegett a víz felszínén. Az eszméletlen kamaszt azonnal kivitték a partra, és megpróbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel.
A fiú holttestét a tartományi igazságügyi orvostani intézetbe vitték hatósági vizsgálatra.
Az elvégzett szakértői szemle szerint a fiú halálát anafilaxiás sokk okozta,
amit súlyos toxikus reakció, mérgezés válthatott ki. A méreg pontos beazonosítására mintát küldtek az Országos Toxikológiai Intézetbe.
Azt is felfedezték, hogy az áldozat ajkai alatt, az alsó állkapcson apró szúrásnyomok láthatók,
a toxin pedig ezeken át juthatott be a véráramba, ami végül a halálhoz vezető anafilaxiás sokkot váltott ki.
Az elsődleges vizsgálati megállapítás szerint – amit a tengerbiológus szakértő véleménye is valószínűsít - halálát a Földközi-tenger sekély parti vizeiben honos mérges pókhal (Trachinus draco, vagy Trachinus araneus) okozhatta.
A pókhal-alakúak (Trachiniformes) önálló rendet alkotnak a sugarasúszójú csontos halak (Actinopterygii) osztályán belül, A Földközi-tengerből négy pókhalféle ismert, az előzőekben hivatkozott két faj mellett még a Trachinus radiatus, valamint az Echiichthys/Tarchinus vipera tudományos nevű fajok.
A mérges pókhal a mediterrán vizekben a Gibraltári-szorostól a Fekete-tengerig terjedt el, és honosnak számít az Adrián is.
A viszonylag nagy, lekerekített fejjel és felfelé álló szájjal rendelkező mérges pókhal nem igazán nevezhető nagy testű halnak,
a kifejlett egyedek átlagos testhossza 20-30 cm,
de legfeljebb 40 cm-re nőhet meg, bár az ekkora példányok már kifejezetten ritkának számítanak.
A pókhal kopoltyúfedelein található egy-egy hosszabb tüske,
valamint az első 5-7 kemény, és koronaszerűen felmereszthető hátúszó tüskéje méregmirigyekkel áll összeköttetésben.
A pókhalak mérge fehérjetermészetű, ami a szervezetben felszívódva először heveny fejfájást és görcsöket, majd bénulást, és egyes esetekben - mint most Spanyolországban -, akár halált is okozhat.
A mérges pókhalak élőhelye a littorális, vagyis a parti-öv sekély régiója, ahol elsősorban a finomüledékes-homokos aljzaton tanyáznak, és félig vagy teljesen beásva magukat az üledékbe lesnek a zsákmányukra.
Mivel a pókhalaknak az erős mérgük miatt nincsenek természetes ellenségeik,
ezért a feléjük közeledő fürdőzőktől sem szokásuk kitérni,
így előfordul, hogy a sekély vízbe gázoló fürdőzők időnként rájuk lépnek.
A mérges pókhal ha fenyegetve érzi magát, a méregmirigyekkel összeköttetésben álló elülső hátúszó sugarait felmereszti.
Ezek a tüskék olyan erősek, hogy még egy strandcipő talpán is áthatolnak.
A pókhal szúrása azonnal fellépő rendkívül éles fájdalommal jár, amit az előzőekben felsorolt tünetek követhetnek. Mivel a pókhal mérge fehérje alapú, azonnali beavatkozás esetén viszonylag könnyen semlegesíthető.
A méreg forró víz hatására gyors bomlásnak indul, ezért elsősegélyként az a legjobb megoldás, ha a sérült végtagját olyan forró vízbe áztatjuk, amit csak kibír,
de a toxin alkohol, kloroform és éter hatására is sokat veszít az erejéből.
Minden esetben, még ha az azonnali beavatkozás, illetve a tüneti kezelés látványosan javítja is az állapotot, orvost kell hívni.
A keringési betegségben szenvedők számára a mérges pókhal szúrása fokozott veszélyt jelenthet.
Mivel ezek a halak szinte tökéletesen beolvadnak a környezetükbe, és gyakran nem térnek ki az ember elől, a legjobb védekezés a megelőzés, amihez egy keménytalpú strandcipő vagy neopréncsizma már kitűnően megfelel.