Az élővilágban az utódokról való gondoskodás tekintetében alapvetően két stratégia létezik. Egyesek nagyon kevés utódot hoznak a világra, amelyeket azonban jelentős, sokszor hosszú ideig tartó törődéssel gondoznak.
Ezek az úgynevezett. K-stratégista fajok, mint például a barna medve, míg a másik csoport, az úgynevezett r-stratégisták ellenben a jóval nagyobb számú utódjukat sokkal kisebb mértékű szülői gondoskodással óvják
– tájékoztatott Nagy Gábor, a DDNP munkatársa. – Ez utóbbiak közé tartoznak az orchideák is.
Hozzátette: a foltos ujjaskosbornak például növényenként közel 200 000 magja fejlődhet. A hazai kosbor-félék magjainak mérete 0,35 és 1,5 miilliméter között változik, tömegük pedig annak köszönhetően, hogy a maghéjon belül 60-98%-ban levegő található, rendkívül csekély (átlagosan 10 mikrogramm).
Emiatt rendkívül jó a lebegőképességük, így a szél segítségével viszonylag nagy távolságra eljuthatnak
– mutatott rá a szakember. – Ez is a magyarázata annak, hogy egyes orchideák pionír-fajként gyakran hódítanak meg olyan másodlagos termőhelyeket, mint például a felhagyott homokbányák, útpadkák, romos területek.
Az ilyen jellegű élőhelyeken való megtelepedéshez a nemzeti park munkatársa szerint azonban nagy szerencse szükséges, ugyanis az apró magvakban nincs hely tápszövetnek. Ahogy fogalmazott,
a talajba kerülő mag vízfelvétele után az embrió mindössze néhány osztódáson tud átesni, majd a növekedése leáll, és csak abban az esetben folytatódik, ha a megfelelő, vele szoros együttélést (szimbiózist) kialakító gomba „rátalál".
Végső soron ezen „szerencse-faktor" miatt is van szükség a magok szokatlanul jelentős mennyiségére.