Az NGC 2899 hatalmas gázfelhői két fényévre is kiterjednek a köd központjától. Az akár tízezer Celsius-fokot is meghaladó forró gázcsomók fényesen ragyognak a Tejútrendszer háttércsillagai előtt. E ritka gázok magas hőmérsékletüket a köd szülőcsillagától származó sugárzás gerjesztésének köszönhetik. A központi csillag ultraibolya fénye a főleg hidrogénből álló gázburkot vörös, míg a beljebb található, oxigénben gazdagabb régiókat kék fénylésre készteti.
A déli Vitorla (latinul Vela) csillagkép irányában valahol 3000 és 6500 fényév távolság között elhelyezkedő képződménynek két központi csillaga is van. A csillagászok megfigyelései szerint ez kölcsönzi neki a majdnem szimmetrikus megjelenést. Amikor a két csillag egyike elérte aktív életének utolsó fejlődési fázisát, levetette külső gázrétegeit. A kísérőcsillag és a táguló gázburok kölcsönhatása révén két gázkaréj fúvódott egymással átellenes irányban. Ezek formálják a pillangó két szárnyát. A planetáris ködöknek [1] csupán egy-két tizede ilyen bipoláris felépítésű.
A csillagászok az ESO Chilében működő VLT távcsőrendszerét felépítő négy, egyenként 8,2 m átmérőjű távcsőegység (UT) egyikén, az Antunak is nevezett UT1-en működő FORS műszer segítségével tudták az NGC 2899-et ilyen kiemelkedő részletgazdagsággal megörökíteni. A nagy részletességet biztosító fókuszrövidítő és alacsony felbontású spektrográf (FOcal Reducer and low dispersion Spectrograph) egység az ESO VLT egyik legkorábbi műszere volt, és már számos csodálatos felvételt és tudományos felfedezést köszönhetünk neki. A FORS többek közt szerepet játszott egy gravitációshullám-forrás elektromágneses fényének felfedezésében, vizsgálták vele az első ismert csillagközi kisbolygót, és használják az összetett planetáris ködöket alakító fizikai folyamatok mélyebb megértésére is.
A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában megőrzi, és minden csillagász számára elérhetővé teszi.
Forrás: ESO