A fotós saját bevallása szerint először ránézett a titokzatos rovarra, de nem tudta pontosan, hogy mit lát. Remus Tipleaa a romániai Negrești-Oaș-i kertjében vette észre a lombozaton ülő egyenlő szárnyú szitakötőt vagy más néven kis szitakötőt (Zygoptera), amely „óriási, kidülledtnek tűnő, kíváncsi szemekkel bámult rá".
A hosszú nyári délutánok ezután a rovar fényképezésének rituáléjával teltek.
Tiplea órákon át figyelte a szitakötők karcsú testű és keskeny szárnyú, közeli rokonának a viselkedését. Megfigyelte, hogy mikor táplálkoznak, mikor szaporodnak és mikor repülnek el. Látta, hogyan viselkednek esőben és hogyan választották ki azt a helyet, ahol pihennek. Idővel meg tudta különböztetni egymástól a hímeket és a nőstényeket, illetve azokat a meghatározó jellegzetességeket, amelyek alapján a rovarok társat választottak.
Teljesen figyelmen kívül hagytak engem, amikor például egymással rivalizáltak
– mesélte Remus Tipleaa a National Geographic online portálnak a rengeteg fénykép kapcsán. – Ám ahogy az évek múltak és a nyarak egyre melegebbek lettek, sajnos egyre kevesebb titokzatos lényt észleltem a kertemben.
Megfigyelései bizonyították, hogy az egyenlő szárnyú szitakötők nem repülnek olyan jól, mint nagyobb rokonaik, ezért soha nem távolodnak el igazán a víztől.
A rovar szárnytövei keskenyek, és a szárnyvégek felé csak fokozatosan szélesednek ki. Különleges látványt nyújtanak, amikor pihenő helyzetben a szárnyaikat a lepkékhez hasonlóan összecsukják.
További különleges fotókért kattintson ide.