A terrorcselekmények mindig is sokkoló meglepetésként érik a világot, de a terror dinamikáját vizsgáló kutatók matematikailag modellezhető mintát fedeztek fel mind a terrorcselekményekben, mind pedig a terroristák viselkedésben, ami segíthet e fenyegetések elhárításában.
Először Neil Johnsonnak, a Miami Egyetem fizikus professzorának jutott eszébe az a kérdés, hogy létezhetnek-e olyan minták a terrortámadásokban, amelyek bizonyos törvényszerűségeket mutatnak, és amelyek segíthetnek előre jelezni, vagy megelőzni ezeket.
Johnson professzor az 1990-es években Kolumbiában járt.
A dél-amerikai ország az 1960-as évek közepétől a kormány és a különböző felkelő csoportok konfliktusainak permanens szorításában élt. Amikor a professzor bekapcsolta a televíziót és a helyi híreket nézte, azt látta, hogy aznap három embert megöltek, de másnap senkit, aztán öt, majd kettő, illetve hat volt a halottak száma.
Mivel ez egy komplikált számsorozatnak tűnt a számára, ezért úgy gondolta, megvizsgálja, hogy hátha talál valami matematikailag is leírható összefüggést ezekben a zavaros adatokban. Amikor ő és Mike Spagat professzor (Royal Holloway Egyetem, London)
a Kolumbiában történt mintegy 20 ezer különböző terrortámadás adatbázisát analizálták,
és az egyes cselekmények áldozatainak számát grafikonon ábrázolták, egy jellegzetes alakú diagramot kaptak.
A diagram magasan, a grafikon függőleges Y tengelyén kezdődött, de mielőtt egyenletessé vált volna, először meredeken zuhant, és majdnem a vízszintes X tengellyel párhuzamosan futott. A grafikon magas csúcsa azokat a viszonylag kisszámú terrortámadásokat tükrözi,
amelyek nagyszámú veszteséggel jártak,
míg a hosszabb elnyúló vonal a kevés áldozattal járó, de nagyszámú támadásokat ábrázolja. Érdekes módon, amikor ugyanígy tettek a 2003-as iraki inváziót követő terrortámadások adatainak vizsgálatával, ugyanezt a mintát kapták.
Johnson és Spagat a terrortámadások vizsgálata során azt a matematikai összefüggést, az úgynevezett hatványtörvényt alkalmazták, amit Aaron Clauset a Colorado Egyetem professzora írt le éppen akkortájt tudományosan.
A tudósok rájöttek, hogy a hatványtörvény felfedezése a támadások és a megölt emberek száma közti előrejelzések felállítását teszi lehetővé.
Ez a fajta matematikai exrapoláció vezette Clausetet ahhoz a prognózishoz, amely szerint a 2 996 ember halálát követelő 2001. szeptember 11-i New York-i merénylethez hasonló, úgynevezett 9/11 típusú terrortámadás esélye a következő 10 évben 30 %. A tudósok hatványtörvényt alkalmazó matematikai modellje
képes előre jelezni a nagy skálájú terrorcselekmények gyakoriságának alakulását,
ám de nem teszi lehetővé, hogy előre jelezzük mikor, miért, és hogyan fog bekövetkezni a soron következő támadás.
Néhány kutató azonban úgy véli, hogy matematikai modellezéssel olyan módszer is kifejleszthető, ami már azt is képes lesz előre jelezni nagy valószínűséggel, hogy ki lesz a következő támadó.
Amikor összehasonlították a lázadó csoportok számát olyan politikailag instabil és a terrorcselekmények által különösen sújtott országokban, mint amilyen például Irak vagy Kolumbia, a csoportok méreteivel, szintén a hatványtörvény összefüggéseit ismerték fel az elemzésükben.
A csoportok méretének eloszlása csaknem azonos képet mutat a terrortámadások romboló hatása skálájának megoszlásával, sok kicsivel és csak néhány nagyon naggyal.
Azoknak a kevés számú nagy csoport akcióinak, amelyeket a modellszámítással előre lehet jelezni, sokkal pusztítóbbak a hatásai, mint a nagyszámú, ámde kis terrorsejtek által elkövetett támadásoknak.
A csoport fogalma alatt itt természetesen nem azt értjük, hogy a terrorszervezet tagjai fizikailag is összetartozó szoros közösségekben ténykednek, hanem, hogy valamilyen módon, leginkább a modern kommunikációs eszközök,
különösen a közösségi média segítségével
az egymástól távol élő csoporttagok között is folyamatosan fennáll és szoros a koordináció.
Ez a fajta összeköttetés képes fenntartani egy adott terrorszervezetnek például a sivatagban bujkáló, vagy egy távoli nagyvárosban rejtőző tagjai között a folyamatos, naprakész kapcsolatot.
Bár teljesen egzakt módon nem lehet meghatározni egy terrorakcióra készülő csoport méretét, de az online kommunikációs kapcsolatrendszernek köszönhetően viszonylagosan nagy pontossággal megbecsülhető egy-egy terrorszervezet létszáma.
A titkosszolgálatok megbízható adatokat tudnak gyűjteni azokról az egyénekről,
akik az online teret felhasználva támogatnak egy-egy destruktív ügyet,
vagy veszélyes ideológiát. Valójában ezek az adatok többnyire nagyobb nehézségek nélkül megszerezhetők, mivel a legtöbb terrorcsoport „látható" az online térben, hiszen ezt használják fel ahhoz, hogy híveket illetve újoncokat toborozzanak maguk számára.
Johnson és kollégái behatóan tanulmányozták a leghírhedtebb terrorszervezethez, az ISIS-hez (Islamic State of Iraq and Syria, Iraki és Szíriai Iszlám Állam) kötődő csoportokat, akik rendszeresen információkat osztottak meg egymás közt a virtuális térben arról, hogy például tanácsot adjanak a sejtjeiknek, hogyan finanszírozzák a terrortámadásokat, vagy például hogyan kerüljék el a felderítő drónokat.
Az egyik legnagyobb közösségi média, a Facebook arra törekszik, hogy gyorsan kizárja ezeket a szélsőséges és veszélyes csoportokat az online térből,
de úgy tűnik, hogy az ISIS-t támogató csoportok elterjedtebbek más platformokon is,
ezért nehéz felszámolni a közösségi médiák felhasználásával működő kapcsolati hálójukat.
Így például az egyik oroszországi, szentpétervári székhelyű online közösségi hálón, a VKontakte-on Johnson 16 ISIS-t támogató csoportot talált, több mint 100 ezer követővel. Ezeket a fenyegetést jelentő csoportokat természetesen heteken belül kizárták a közösségi médiából,
de a kizárt tagok vagy egy új csoportot alakítottak, vagy pedig egy már létező másikhoz csatlakoztak.
Ugyanilyen gondokkal küzd az összes többi közösségi média is.
Ezek az online térben mozgó csoportok a kutatások szerint valamennyien a hatványtörvény szerint viselkednek, amit jó eszközként lehet alkalmazni velük szemben.
Még ha a hatványtörvény alapján felállított prognózisok sem lesznek képesek minden terrortámadást elhárítani, de limitálni tudják a hatásaikat, és már ez is komoly előrelépést jelenthet a terrorizmus ellen folytatott általános küzdelemben.