A hamvasztás legrégebbi bizonyítékaira bukkantak Izraelben

A Beisamoun-pire mező, ahol a hamvasztásos temetkezést felfedezték a tudósok

Kilencezer éve egy fiatal felnőttet hamvasztottak el a Közel-Keleten a PLOS One tudományos szaklapban most publikált tanulmány szerint. A testet azonban nem csupán elégették: a temetkezési helyet is gondosan megtervezték. Úgy tűnik, az elhunytat ülő helyzetbe tették, térdét a mellkasa felé hajlítva egy kemenceszerű gödörbe. Ezután tüzet gyújtottak mellette vagy alatta. A régészek ezzel a hamvasztás legrégebbi bizonyítékaira bukkantak Izraelben.

Súlyos sérülést szenvedett a halála előtt

A régészek eddig Krisztus előtt a hatodik évezredre tették a legkorábban ismert hamvasztás idejét a területen. Ezért is lepődtek meg annyira, amikor 2013-ban felfedezték a rendkívüli temetést Izrael északi részén, a Jordán folyó felső völgyében, miközben a neolitikum időszakából származó Beisamoun falunál folytattak ásatásokat.

A Beisamoun-pire mező, ahol a hamvasztásos temetkezést felfedezték a tudósok Forrás: Mission Beisamoun

A temetkezési gödör összesen 355 csontdarabot rejtett, amelyek közül számos darab megsérült

– mondta Fanny Bocquentin, a Francia Tudományos Kutatási Központ (CNRS) régészeti antropológusa, a vizsgálat vezető kutatója a LiveScience online tudományos portálnak. – Az elhamvasztott egyén fiatal felnőtt lehetett, de a neme és a magassága továbbra is rejtély: a csontok túlságosan megsérültek ahhoz, hogy pontos információkkal szolgáljanak.

Régészek a 9000 éves lelőhelyen Forrás: Bocquentin PLOS One

Az emberi maradványok elemzése arra azonban rámutatott, hogy az elhamvasztott személy a halála előtt komoly sérülést szenvedett.

A tudósok egy körülbelül 1,2 centiméter széles lövésnyomot találtak a bal vállcsontján, ami a tanulmány szerint „valószínűleg átszakíthatta az izomzatát és súlyos fájdalmat okozott, de nem bizonyult halálosnak".

A csont ugyanis gyógyulni kezdett, ami azt jelzi, hogy az egyén még legalább néhány hétig vagy hónapig túlélte a sérülést.

Eredetileg is hamvasztásra tervezték

Az alsó lábszárcsont szénizotópos kormeghatározása rámutatott, hogy a személy valamikor időszámításunk előtt 7031 és 6700 között élhetett, a közel-keleti neolitikus régészeti kultúra idejében, amit a szakemberek a Kerámia Előtti Neolitikus (kultúra) C változataként aposztrofálnak.

A kutatók több száz csontot találtak a sírgödörben Forrás: Bocquentin PLOS One

Magát a vöröses színű sárgipsszel borított sírt U alakúra tervezték, amelynek az átmérője 80-szor 60 centiméter.

Ez a kutatók szerint arra utal, hogy a sírkamrát már eredetileg is hamvasztásra tervezték.

Mivel azonban a felfedezés leginkább csak esettanulmánynak minősül, ezért a régészek további kutatásokat szorgalmaznak a helyek, a kultúrák, a régiók és időrendi időszakok közötti különbségek és hasonlóságok szemléltetésére.

A kutatás eredményeit a PLOS One tudományos folyóiratban publikálták.