A batla, mint ez a gyönyörű íbiszféle ritka költőfajaink közé tartozik. Ám nemcsak hogy kevés van belőlük, de azok sem mutatkoznak túl gyakran. A Magyar Madártani Egyesület tájékoztatása szerint az 1920-as években közel ezer pár költött a Kis-Balatonon, azóta azonban csak ritka fészkelő, főleg a Hortobágy térségében.
A vonuló madár a telet Afrikában tölti, nálunk április és szeptember közt vendégeskedik, de nagyon szeret rejtőzködni.
A Körös-Maros Nemzeti Park szakemberei azonban a minap arról számoltak be, hogy akiadós esőzések után nagyméretű vízállások alakultak ki a mélyedésekben és az egykori Betrettyó-érmaradványokban.
Arról is beszámoltak, hogy a vízállásokon népes madárseregek jelentek meg, több száz nyári lúd, tőkés réce, dankasirály és pajzsoscankó tartózkodott a területen, s a bíbicek is előszeretettel fürdőztek a sekély vizekben.
A víz szélén egy alkalommal nagy örömünkre négy batlát is felfedeztünk, melyek szorgosan kutattak táplálék után
– tájékoztatott a nemzeti park. – A batlák kedvelt tápláléka a pióca, amely leginkább az ilyen sötét típusú, sekély vizekben fordul elő.
Az eset azért figyelemreméltó, mert Dévaványa térségében már húsz éve nem figyeltek meg batlákat.
A szakemberek hozzátették, hogy a legutóbbi adataik szerint a madarak a Körös-Maros Nemzeti Parkon belül két helyen is költenek: a Biharugrai-halastavakon már évek óta fészkelnek, a Gácsháti-halastavakon pedig idén jelentek meg először költőfajként.
A batla legnagyobb európai állománya a Volga folyó torkolatvidékén él. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 forint.