A 16. század régi gondolkodása szerint a Szentírás veszélyessé válhat a tanulatlanok kezében, ezért nem véletlenül szólt úgy az akkori közhiedelem, hogy az egyház és a papság az igazság kizárólagos birtokosa.
VIII. Henrik angol király azonban 1538-ban engedélyezte, hogy kiadják azokat az angol Biblia fordításokat, amivel az angol nyelvű szentírások a köznép számára is elérhetővé válnak.
Az uralkodó a munkálatok felügyelőjének szerepét miniszterelnökére, Thomas Cromwellre bízta. Egy év múlva meg is jelent nagyméretű, aprólékos nyomtatással készült „Nagy Biblia", amit minden plébániának meg kellett vásárolnia, majd ki kellett tennie, hogy a hívek bármikor beleolvashassanak.
„Hat példányt tettek ki a Szt. Pál székesegyházban, Londonban. Egész álló nap nagy sokaság tolongott a székesegyházban, hogy olvashassa a Bibliát, és úgy hallottuk, hogy főleg olyankor, ha találtak valakit, aki jó hangosan tudott olvasni" – írta Winston Churchill a „History of the English-Speaking Peoples" című könyvében VIII. Henrik és a Biblia kapcsolatáról.
Hozzáteszi azt is, hogy „a kormány azt parancsolta a papságnak, hogy ösztönözze az embereket a Biblia olvasására".
Eyal Poleg, a londoni Queen Mary Egyetem, és Paola Ricciardi, a Cambridge Egyetem kutatói most végzett tanulmánya középpontjába a késő középkorban és a korai modern Angliában nyomtatott és terjesztett Bibliák kerültek.
Mint kiderült, hogy angol „Nagy Bibliával" kapcsolatban eddig igen kevés tudományos elemzés készült, ezért a tudósok a legújabb technológia eszközöket vetették be annak érdekében, hogy megismerjék az úgynevezett „törvényszéki részleteket". Az eredmények azonban igencsak meglepték őket.
Elemzésünk egyértelműen feltárta Thomas Cromwell új és eddig ismeretlen cselekedetét, amely szó szerint megváltoztatja a Biblia címlapjának „hatalmi egyensúlyát" mindössze egyetlen évvel azelőtt, hogy kivégezték árulásért
– mondta Eyal Poleg a LiveScience online lapnak, hozzátéve, hogy a teljes kutatási anyagot idén teszik közzé.
Thomas Cromwell a király jobbkezeként jelentősen növelte a brit korona bevételét, de fontos szerepe volt az anglikán egyház kialakításában is.
Az uralkodó után a második leghatalmasabb személynek számított, és nem riadt vissza az intrikáktól sem.
Cromwell számára az angol Biblia támogatása összekapcsolódott a vallási reformot korlátozottan támogató király iránti engedelmességgel.
A vallással kapcsolatos álláspontját ugyanis leginkább a politikai célkitűzései befolyásolták,
ezért mind tartalmában, mind küllemében valami igazán nagyravágyót kívánt letenni VIII. Henrik elé. Egy ilyen Biblia ugyanis kitűnően megszilárdíthatta az uralkodói ellenőrzést az egyház felett.
Az angol Biblia nyomtatása Párizsban kezdődött, ahol az uralkodó kérésére „pazarabbnak kellett lennie, mint bármelyik korábbi kiadásnak".
„Két példányt küldtünk az uraságnak, amelyből egyet ki akarunk nyomtatni a király kegyelmére, egy másikat pedig őméltóságának." – állt az 1538. június 23-án kelt levélben, amelyet a párizsi nyomtatómesterek címeztek Cromwellnek.
Ebből kiderül, hogy a Biblia két fényűző példányban készült. Ezek ma a walesi nemzeti könyvtárban és a cambridge-i St John's College-ben találhatók, és kitűnő lehetőséget adtak a tudósoknak a tudományos elemzéshez, akik többek között analitikai technikákat, reflexiós spektroszkópiát, röntgenfluoreszcens (XRF) spektromtriát, nagy felbontású digitális mikroszkópiát és a fejlett technikai képalkotást alkalmaztak. A vizsgálatok középpontjában a Biblia díszítése állt.
A könyvek díszítéséhez használt festőanyagok és technikák ismerete rengeteg információt szolgáltat a termelési módszerekről, a művészek készségeiről, és esetenként a személyazonosságukról
– mutatott rá Eyal Poleg. – A Bibliában használt fekete-fehér képek százai mindegyikét tehetséges művészek bámulatos tehetséggel, kézzel festették, ám bizonyos esetekben jelentős változtatásokat is végrehajtottak azokon.
Hozzátette: a vizsgálat egyik legérdekesebb eredményének az bizonyult, hogy a különféle képeken más és más „paletták" azonosíthatók, ami arra utal, hogy legalább hat vagy több művész vett részt a Biblia díszítésében.
Ez döntő fontosságú annak feltárásában is, hogy a nyomtatott képeket milyen mértékben módosították a festési szakaszban.
A szakemberek kiemelt figyelmet fordítottak a Biblia illusztrált és aprólékos, kézzel festett címlapjaira, amelyek a próféták szavait vagy az Újszövetség egy-egy jelenetét ábrázolják.
Rájöttek, hogy tartalmaznak néhány kulcsfontosságú különbséget.
A fő fekete-fehér címlapon VIII. Henrik Bibliákat oszt a népnek két hűséges minisztere, Thomas Cranmer érsek (jobbról) és Thomas Cromwell (balról) segítségével. A neves művészettörténész, Tatiana String szerint ez egyértelműen az uralkodó tekintélyének vizuális megnyilvánulása. Az oldal alsó részén „vivat rex" és „Isten óvja a királyt" felirat látható.
A legszembetűnőbb módosítás akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a mikroszkóp megmutatta, hogy az egyes felületeket különálló darabokra festették, majd a már meglévő oldalra illesztették
– magyarázza a kutató. – Cromwell arca pont az alá a vékony vonal alá került, ahová egy új képet rendkívül profi módon beillesztettek, és ami így egyetlen kép benyomását kelti.
Hozzátette: ez a jelentős, valószínűleg a miniszter által kieszközölt módosítás a korábbinál központibb szerepbe helyezi őt, miközben a többi címlapnál jobban hangsúlyozza az angol Biblia nyomtatásában és terjesztésében vállalt, fontos szerepét.
Eyal Poleg szerint a módosítás bizonyítja a miniszter óvatosságát, átgondoltságát, politikai bátorságát és azon képességét is, ahogy ügyesen manipulálta a vizuális képet.
A címlaplap felső, beillesztett arcának jellemzői ráadásul igencsak hasonlítanak Cromwell ismert ábrázolására. A kézzel festett kép valószínűleg az utolsó pontos arcképe: 1540. július 28-án koholt vádak alapján a király lefejeztette.