A lelet olyannyira ritka, hogy az Inka Birodalom feltárásának több mint egy évszázada során még senki sem bukkant hasonlóra Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékén. A kanadai Calgary Egyetem kutatói még 2018-ban találtak a mumifikálódott lámákra (Lama glama) a perui Tambo Viejo-ban található régészeti lelőhelyen, ám legfrissebb eredményeiket most publikálták az Antiquity tudományos folyóiratban.
A négy állatot – barnát és három fehéret együtt temettek el az egyik korai épületben.
A lámákat kelet felé fordítva temették el, valószínűleg azért, mert a kelet felé kelő nap nagy inkák istensége volt
– jegyezte meg Lidio Valdez kutató, a kanadai Calgary Egyetem Antropológiai és Régészeti Tanszékének adjunktusa a LiveScience online tudományos portálnak.
Hozzátette: ezekkel az áldozatokkal nemcsak azokat isteneket tisztelték, amelyeket az inkák a sikeres aratással, az egészséggel és a háborús győzelmekkel társítottak, hanem a birodalmukban élő népek összetartását is népszerűsítették, hiszen az áldozati szertartások jellemzően hatalmas lakomával jártak együtt.
A fiatal lámákat gazdagon feldíszítették: az inkák vörös, sárga, zöld és lila színnel festett, hosszú zsinóros bojtokat rögzítettek az állatok füléhez és nyakláncokat is adtak rájuk az áldozati szertartás során.
A díszek arra utalnak, hogy a felajánlások nagyon különlegesek voltak
– mutatott rá Valdez. – A történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy barna lámákat áldoztak az inkák főistenének, a teremtő Viracochának, míg a fehér lámákat a leghatalmasabb Napistennek.
Néhány láma arcát befestették: a fehérek feje tetejére egy-egy piros pont került és mindkét szemükből egy vörös vonal húzódott az orr felé.
Az egyik állatot egy tengerimalac (Cavia porcellus) mellett, míg mindhárom fehér egyedet egy tíz centiméteres, botokhoz rögzített trópusi madár tollával temették el. A temetkezési helyre limabab, kukoricacsutkák és az inkák által szentnek tartott levél coca rágásához kapcsolódó alapanyag is került.
Miután a lámákat feldíszítették, végtagjaikat a testük alá hajlították és hosszú kötelekkel kötötték meg.
A régészek nem találtak vágásnyomokat a torkukon, ezért arra gyanakodnak, hogy élve temették el őket. A kutatók szerint ha ez a feltételezés helyes, akkor a gyakorlat párhuzamosan bizonyíthatja a még élő, emberi áldozatok temetését is.