Roger Penrose matematikailag bizonyította, hogy a fekete lyukak Albert Einstein általános relativitáselméletének közvetlen következményei. Maga Einstein nem hitt a mindent, még a fényt is elnyelő fekete lyukak létezésében. Tíz évvel a világhírű fizikus halála után azonban Penrose matematikailag bizonyította, hogy a fekete lyukak létrejöhetnek, sőt, részletesen le is írta őket, miként nézhetnek ki; belsejükben úgynevezett szingularitás uralkodik, ahol az összes általunk ismert fizikai törvény érvényét veszti.
Penrose úttörő munkája alapvetően hozzájárul Einstein általános relativitáselméletéhez.
Reinhard Genzel és Andrea Ghez az 1990-es évek óta vizsgálja a Tejútrendszer centrumában elhelyezkedő Sagittarius A* néven ismert szupernagy tömegű fekete lyukat. A kutatókat a galaxisunk centruma körül keringő csillagok mozgása vezette nyomra.
Pályájuk alapján a Tejút közepén egy körülbelül négymillió naptömegű objektumnak kell lennie.
A Genzel és Ghez által kidolgozott módszerrel, a Föld legnagyobb teleszkópjait felhasználva a kutatók keresztül tudtak nézni a galaxis középpontját eltakaró gázrétegen, és ki tudták küszöbölni a földi légkör torzító hatásait. Eredményük az eddigi legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy a Tejút közepén egy szupermasszív fekete lyuk rejtőzik.
A kitüntetettek 10 millió svéd koronán (342,2 millió forintos összegen) osztoznak, az összeg felét Penrose kapja, a másik felén Genzel és Ghez osztozik.