A darazsak nélkül nem ehetnénk fügét

A füge darázs - a két élőlény kapcsolata igen különleges

A szimbiózis egyik formája a kölcsönösség, ami olyan, két egyed közötti kölcsönhatás, amely mindkettő fél számára előnyös valamiért. A jelenség széles körben elterjedt az élővilágban. És bár kevéssé ismert, de jól mutatja ezt a darázs és a füge kapcsolata is.

Évezredek óta sikeres a stratégia

Köztudott, hogy a beporzóknak köszönhetjük a kedvenc ételeink egy részét a napraforgótól kezdve az eperig. Ám kevésbé ismert az a tény, ami ezt a folyamatot vezérli: ez a kölcsönösség elve. Az egyazon vagy különböző faj két egyedének kölcsönhatása, amely mindkettő fél számára előnyökkel jár.

A kölcsönösség a szimbiózis egyik formája, amely szoros és tartós kapcsolatot feltételez két, különböző organizmus között, de nem feltétlenül olyant, amelyben segítik egymást. Gondoljunk csak a parazitizmusra.

A beporzás fontos példája a kölcsönösség előnyeinek Forrás: Stvorecz Adrián

Amikor a beporzók, mint például a méhek, a pillangók és a kolibri nektárt szívnak a virágokból, ők is „felszedik a virágport", és a porszerű anyagot más növényekre hordják, segítve a növény szaporodását

– mutat rá Liz Langley, a National Geographic szakértője, a lap portálján publikált cikkben. – A beporzó táplálékhoz jut, és a növény is képessé válik a szaporodásra.

Ez egy olyan, sikeres stratégia, amely mintegy 170 ezer növény-, és 200 ezer állatfajt érint, és ezzel hozzájárul a globális élelmiszer-jellegű növénytermesztés mintegy 35 százalékához.

Egyes növények és a beporzók ráadásul még igazodnak is egymás igényeihez.

Számos kolibrifajnak például pont olyan a csőre, amely tökéletesen illeszkedik bizonyos virágok alakjához. De a történet sokszor fordítva is megállja a helyét.

Egy zöld füleskolibri (Colibri thalassinus) csemegézik a nektárból Forrás: Wikimedia Commons

Néhány orchidea virágai például leutánozzák a nőstény méhek megjelenését, és amikor a hím méhek megpróbálnak párosodni ezzel az állítólagos nősténnyel, akkor a virág rengeteg virágporral ajándékozza meg őket

– mondta Kayla Hale, a Michigani Egyetem evolúciós biológia doktorandusz hallgatója. – Az orchidea a virágport közvetlenül a méhre szórja, ami kissé viccesen és aranyosan néz ki, ahogy felemelkedik a virágról.

A fügét csak egy bizonyos darázsfaj képes beporozni

Mivel ezek az orchideák a méhek nélkül is megtermékenyülhetnek, ezért ez egy kitűnő példája az úgynevezett fakultatív kölcsönösségnek. Ugyanez a helyzet a kék csíkokkal tarkított ajakoshalféléknél is, amelyek arról híresek, hogy

úgy szereznek maguknak táplálékot, hogy leszedik a parazitákat és élősködőket a nagyobb halak szájáról és kopoltyúiról.

Utóbbiak meg is állnak egy-egy „tisztító állomáson" az indiai-csendes-óceáni korallzátonyokon. Miután azonban az ajakoshalfélék a parazitákon kívül más táplálékforrásokkal is rendelkeznek, például szívesen fogyasztanak rákféléket, ezért ez is leginkább a fakultatív kölcsönösséget jelképezi.

A füge darázs - a két élőlény kapcsolata igen különleges Forrás: Shutterstock / WesselDP/Wesseldp

Más a helyzet azonban a füge és a fügedarazsak esetében, ahol mindegyik félnek egyaránt szüksége van a másikra az életciklusának a befejezéséhez.

Ez a kötelező kölcsönösség. Ma körülbelül 750 fügefaj létezik a világon, amelyek mindegyikének a beporzója ez a bizonyos darázsfaj. De mi is történik?

Először egy nőstény darázs belefúrja magát egy fügébe, amely még nem gyümölcs, hanem inkább egy apró, fordított virágokból álló fürt, amelyet kemény bőr borít. A rovar a füge belsejébe rakja petéit és elpusztul. Amikor azonban a lárvák kikelnek, akkor a szárny nélküli hímlárvák megtermékenyítik a nőstényeket, amelyek aztán keresnek egy másik fügét, de a testükön továbbviszik a virágport.

Léteznek speciális kölcsönösségen alapuló kapcsolatok

Amikor az állatok gyümölcsöt esznek, és a magokat kiköpik vagy székletükkel kiürítik, akkor azok újra a talajra kerülnek és a növény esélyt kap a fejlődésre.

A bogyók elfogyasztásával a majmok is sokat tesznek a növények szaporodásának segítéséért Forrás: Pinterest

A madarak és az emlősök a leggyakoribb ilyen "magterjesztők", de a gyíkok, tücskök, sőt egyes csigafajok is segítenek a magoknak rövidebb-nagyobb távolságokat megtenni

– magyarázta Judith Bronstein, az Arizonai Egyetem ökológusa. – Miután ezek az állatok sokféle növényt esznek és szórják szét azok magvait, ezért ezt a jelenséget diffúz vagy más néven szétszóró kölcsönösségnek nevezzük.

A lemúrok is szeretik a fügét Forrás: Shutterstock

Létezik azonban egy speciális kölcsönösség is, ami akkor fordul elő, amikor az egyik vagy mindkét organizmus kizárólagosabb kapcsolatban áll egymással. Ilyen például a nevadai selymesmadár és az egyik parazita növény, a sivatagi fagyöngy kapcsolata: a növény bogyói igencsak ragacsosak, így amikor átjutottak a madár bélrendszerén, akkor a madárnak hozzá kell dörzsölnie a hátsó felét valamihez, hogy a magok leválhassanak.

Ezt általában a fagyöngy gazdafájának ágain teszi meg, így a növény szaprodása pontosan ott történik, ahol szükség van arra.

Bronstein szerint ez csak néhány példa, mert „csodálatos az élővilág és tele van klassz trükkökkel".