Számos ősi civilizáció, köztük a görögök, az egyiptomiak és a rómaiak is szűrték a vizüket. A Krisztus előtt 2000-re visszanyúló szanszkrit írások azonban szintén említik a különböző vízkezelési módszereket. A Scientific Reports tudományos szaklapban most közzétett tanulmány szerint a dél-amerikai maják pontosan ugyanezt tették.
A maja civilizáció által alapított, legnagyobb városban, a mai Guatemalában rejtőző Tikal településen zeolitot és kvarcot találtak a régészek.
Ezek az ásványi anyagok nem lokálisak a környéken, viszont hatékonyan segítenek eltávolítani a különböző szennyeződéseket, például a mikrobákat, nehézfémeket és nitrogénvegyületeket a vízből. Olyannyira jól működnek, hogy a mai napig használják mindkettőt a vízszűrő rendszerekben.
Érdekes, hogy ez a rendszer még ma is hatékonyan működne, ám a maják már több mint 2000 évvel ezelőtt felfedezték
– mondta Kenneth Barnett Tankersley, a Cincinnati Egyetem antropológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Hozzátette: különösen a zeolit érdekes, ami az alumínium-szilikátok legfontosabb ásványcsoportja, és amely megosztott oxigénatomokon keresztül alkot nyílt kristályrácsot; kiváló abszorpciós és ioncserélő tulajdonságokkal rendelkezik, ami nagyon hatékony a víz szűrésében. A régészek eddig úgy gondolták, hogy a zeolitot csak a 20. század elején használták vízszűréshez.
A tikali víztározó látszólagos zeolitszűrő rendszere a legrégebbi ismert példa a víztisztításra a nyugati féltekén
– mutatott rá Kenneth Barnett Tankersley. – És ez a zeolit legrégebbi ismert felhasználása az ivóvíz fertőtlenítésére és tiszítására is a világon.
A tiszta víz birtoklásának képessége a maják számára kiemelt fontosságúnak bizonyult. Tekintettel a nagy népességre és a szezonális aszályos időszakok miatt rendkívül változó éghajlatra, az ivóvíz könnyedén szennyeződött, például mikrobákkal vagy épp higany-szulfiddal.
A tudósok szerint ésszerűnek tűnik, hogy kerestek valamilyen eszközt a víz tisztán tartására.
Tankersley és csapata az ősi város három legnagyobb tározóját, valamint egy helyi víznyelőt és az ásványianyag-összetételét tanulmányozták kontrollként. A felfedezést az úgynevezett a Corriental víztározóban történt, amelynek alján a csapat az üledék közé keverve megtalálta, amit keresett: zeolitot és durva kvarchomokot.
Az ásványt Tikal városától északkeletről, mintegy harminc kilométerről hordhatták a víztározóhoz, ahol a vulkanikus kőzet miatt a maják kivételesen tiszta vizet találhattak
– mutatott rá Nicholas Dunning, a Cincinnati Egyetem geográfusa, aki jól ismeri a környéket. – A munkások itt mindig újratölthették a vizes palackjaikat, hiszen a hely híres volt arról, hogy milyen tiszta és édes a víz.
Lehetetlen pontosan meghatározni, pontosan hogyan működött a szűrőrendszer,
de a bizonyítékokat összevetve a csapat úgy véli, hogy miután a maják trópusi környezetben éltek, ezért újítóknak kellett lenniük. Úgy tűnik, ez a kezdetleges technológia bevált.