A Science tudományos szaklapban publikált, legfrissebb tanulmány szerint a génjeink nem kevesebb, mint 70 százalékában osztozunk ezekkel a hidegvérű állatokkal, ám a tudósok csak most fedezték fel a megosztott gének között azokat, amelyek lehetővé teszik a zebrahal számára a retina regenerációját.
A kutatók a folyamat egészen sok részletét feltárták, így például az is ismert, hogy milyen gének kezdenek kifejeződni a retina egyes sejtjeiben, amikor azok elkezdenek osztódni, hogy pótolják az elpusztult sejteket.
A sejtek tehát képesek olyan anyagok termelésére, amik hasznosak lehetnek a retina regenerálásában.
Úgy tűnik, hogy a regeneráció egy olyan, alapértelmezett állapot, amely képesség elvesztése az evolúció során történt meg
– mondta Seth Blackshaw, a John Hopkins Egyetem idegtudósa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A retina vagy más néven recehártya a gerincesek szemének fényérzékeny rétege. A szem optikai rendszere egy képet vetít a retinára, ahol a fény különböző kémiai és elektromos reakciókat indít be. Végül egy elektromos jel keletkezik, amely a szemidegen keresztül az agyba jut, ahol feldolgozásra kerül.
Ennek az ideghártyának a betegségeiért sok tényező felelős; sokszor az időskorral együtt jelentkeznek, és a kezelésük sem egyszerű.
A kutatók először a zebrahalak szemében mutatták ki az úgynevezett „Müller-féle gliasejtek ideghártya-regeneráló képességét". És bár ezeknek a sejteknek a jelenléte az emberi szemben eddig is ismeretes volt, eddig csak korlátozott bizonyítékok utaltak arra, hogy
az emberben is „belső hibajavítóként" működhetnének.
Thanh Hoang, John Hopkins idegtudósa és munkatársai ezeket, a Müller-féle gliasejteket vizsgálták zebrahalakon, csirkéken és egereken. Arra voltak kíváncsi, hogyan reagálnak ezek a retina károsodására.
A gének részt vettek a sérülés megfékezésében, aktivizálták az immunsejteket a sérült szövetek megtisztítására és az esetlegesen támadó kórokozók leküzdésére
– magyarázta Blackshaw. – Ám a folyamat minden fajnál másként folytatódott, de a legtöbb vizsgálat során létrejöttek olyan, új sejtek, amelyek között már voltak fényérzékeny sejtek, és az új sejtek be is épültek a retina hálózatába.
A szakemberek végül arra jutottak, hogy az emlősöknél – beleértve az embereket is – megvan a regenerálódás képessége, ám „bizonyos evolúciós nyomás kikapcsolhatta" ezt.
A csapat azt gyanítja, hogy a képesség elvesztése összefüggésbe hozható a regeneráló központi idegrendszeri sejtekkel és a parazita-rezisztenciával.