A szakemberek szeptemberben tárták fel az épület alapját a nyugat-norvégiai Oséban - olvasható a Live Science című tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A hajdanán 14 méter hosszú, 8 méter széles és 12 méter magas faépületet a 8. század végén emelhették és imádkozásra, valamint áldozatbemutatásra használhatták a nyári és a téli napfordulók idején.
A Bergeni Egyetemi Múzeum régésze, Soren Diinhoff szerint ez az első óészaki templom, amelyet felfedeztek az országban.
Az északiak a 6. században kezdtek az isteneknek szentelt épületeket emelni. Ezek sokkal összetettebbek voltak, mint azok az egyszerű, gyakran szabadtéri helyszínek, amelyeket korábban az óészaki istenek imádására használtak.
Az osei pogány templom abból az időszakból származik, amikor a területet egy vagyonos családok alkotta elit csoport kezdte irányítani, azt követően, hogy a skandinávok kapcsolatba léptek a Római Birodalommal és az észak-európai germán törzsekkel.
Sokkal szervezettebb formát öltött a vallásgyakorlás, és az osei templomokat keresztény bazilikák mintájára építették, amelyeket az északi utazók láttak a déli területeken.
A pogány templomok jellegzetes kis tornyot kaptak a nyeregtetőre, ami a korai keresztény templomok tornyait utánozta.
A régészek az állatáldozat bemutatásáról árulkodó csontmaradványokat, valamint a vallási lakomák fogásainak elkészítésére használt tűzrakó helyeket is azonosítottak a helyszínen.
Az óészaki vallás a 11. században kezdett hanyatlani, amikor a norvég uralkodók a kereszténységet kényszerítették rá a térség lakóira, elpusztítva az osei templomhoz hasonló épületeket, hogy az emberek az új keresztény templomokba menjenek imádkozni.