Nem ez azonban az első tengeritehén (Sirenia) fosszília, amit Egyiptomban találtak, ám ez az egyetlen, amit Beni Szuef sziklás területén bukkant fel és eredete az eocén földtörténeti korig vezethető vissza. A tudósok még 2019-ben leltek rá a kövületekre: a lény csigolyáira, bordáira és a végtagcsontjaira.
Egy szinte már felnőtt egyedről van szó
– mondta Mohamed Korany Ismail Abdel-Gawad, a Kairói Egyetem gerincesek paleontológiájának oktatója és a Gerinces Őslénytani Laboratórium felügyelője a LiveScience online tudományos portálnak.
A bálnákhoz hasonlóan az egykor tengeritehenek ősei is a szárazföldön élhettek. Legkorábbi példányuk a Pezosiren portelli néven ismert faj, amely körülbelül 50 millió évvel ezelőtt bukkant fel.
A Michigan Egyetem 2012-es publikációja szerint ez az állat félig egyenes testtartással járhatott, és még mindig voltak elülső és hátsó végtagjai, pont úgy, mint a szárazföldi lényeknek.
Idővel azonban ez a növényevő tengeri emlős száz százalékban vízi állattá vált. A késői econénban „elvesztette a hátsó végtagjait" is.
A mai mantáuszok növényevők, imádják a tengeri füveket legelni, amelyek a viszonylag tiszta, sekély vizekben nőnek. Ez az állítás a kutatók szerint végig megállta a helyét a faj evolúciós történelme során, ezért a gyakran szirénnek is nevezett állat tehát fontos „paleo-környezeti mutatónak" számít.
Az újonnan talált fosszíliák alátámasztják azokat a korábbi bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a Keleti-sivatag akkoriban sekély tengeri környezet volt
– mutatott rá Abdel-Gawad. – Az eocén (56-34 millió évvel ezelőtt) és az oligocén (34-23 millió évvel ezelőtt) földtörténeti korból származó „szirén-kövületek" jól ismertek Egyiptomban, különösen a Kairótól délnyugatra fekvő Fayum térségében, a nyugati sivatagban.
Az eocén földtörténeti korból származó fosszíliák Afrika más, ma már szárazföldi régióiban is megtalálhatók, köztük Líbiában, Szomáliában, Togoban és Madagaszkáron.