A triász–jura kihalási esemény legszélesebb körben elfogadott hipotézise szerint egy feltételezett meteor becsapódás és egy rendkívül intenzív vulkáni kitörés okozhatta a drámai változást, bár más elképzelések gyors tengerszint-ingadozásokra, a fokozott éghajlatváltozásra vagy épp a rendkívül száraz belső területekkel rendelkező Pangea szuperkontinens kialakulásával magyarázzák.
Annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjunk a történtekről, a PNAS tudományos szaklapban publikált, új tanulmány
az Anglia partjainál fekvő Bristol-csatorna szikláiból származó molekuláris fosszilis biomarkereket vizsgálta, amely mintegy 200 millió évvel ezelőtt a már említett Pangea szuperkontinens részét képezte.
A minták az ősi, mikrobiális gyepszőnyegről meséltek: a mikroorganizmusok összetett közösségei megőrzik az egykori légköri viszonyok mutatóit. Az Egyesült Királyság és a közép-európai vízgyűjtők ezen részének ökoszisztéma-változásait nem véletlenül használják ilyen régóta az események rekonstrukciójához.
A tömeges kihalás időpontját egy jelentős, úgynevezett negatív δ13C-anomália, a 13-as tömegszámú, „nehéz" szénizotóp arányának csökkenése is jelzi.
Most azonban kiderült, hogy valószínűleg nem ez volt a perm-triász kihalási esemény közvetlen mutatója, hanem a tengerszint eltolódásából és a víz sótalanításából adódó változások, amelyek tökéletes feltételeket teremtettek ezeknek a mikrobiális gyepszőnyegeknek a fejlődéséhez. Ezek a változások azonban egy más, átmeneti fázisba helyezték az óceán szerves felépítését.
A kutatók szerint ezért ez a kihalási esemény több tízezer évvel később, a késő rhaeti geológiai időszak idején fordulhatott drasztikusra.
A mikrobiális szőnyegek kémiai aláírásának elemzésén keresztül a tengerszint változásának és a víz frissülésének észlelésén túl felfedeztük, hogy a perm-triász tömeges kihalás később történhetett, mint azt korábban gondoltuk
– mondta Calum Peter Fox, az ausztrál Curtin Egyetem geokémikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A csapat által észlelt tengerszint-csökkenés azonban a Föld tektonikájában bekövetkezett kezdeti mozgások jele lehetett, amelyek
a jövőbeli vulkánkitörésekhez és a Pangea esetleges felszakadozásához vezettek.
Ez egybevágna egy másik, a Nature szaklapban közzétett tanulmány megállapításaival, amely szerint a mágneses aktivitás ebben a régióban 100 ezer évvel korábban történhetett, még a kihalási eseményhez kapcsolható, legkorábbi ismert kitörés előtt.
A mikrobiális gyepszőnyegek fontos szerepet játszottak számos tömeges kihalási eseményben, valamint az élet maradványainak, beleértve az elhalt organizmusok megőrzésében
– mutatott rá Kliti Grice, a Curtin Egyetem geokémikusa. – Felbecsülhetetlen értékű nyilvántartást adnak arról, hogy milyenek voltak a légköri viszonyok, amikor a tömeges kihalások történtek.
Hozzátette: ha többet tudunk a perm-triász tömegkihalási esemény során jelenlévő szén-dioxid-szintről, akkor fontos részletekhez juthatunk, amelyek hozzájárulhatnak környezetünk és ökoszisztémánk egészségének megóvásához a következő generációk számára.