A szemméret megjósolja a madarak szaporodási és táplálkozási helyét

A vörössapkás szúnyogevő (Conopophaga castaneiceps) a trópusi felhőerdők sötét aljzatában él, és viszonylag nagy a szeme

Amikor Ian Ausprey, a Floridai Egyetem végzős biológus hallgatója a madarak tucatjait fényérzékelőkkel látta el, akkor azt szerette volna megtudni, hogyan befolyásolja a fény az állatok viselkedését. Végül majdnem minden kérdésére választ kapott. A most publikált, szokatlan tanulmánya szerint a szemméret segíthet megjósolni a madarak szaporodási és táplálkozási helyét. Ahogy arra a kutató rávilágít, minél nagyobb a szem mérete, annál kisebb a zsákmánya vagy sötétebb a környezete.

A madár szemmérete sokat elárulhat a tulajdonosáról

Az Ecology tudományos szaklapban publikált kutatás szerint a nagy szemű madarak különösen veszélyeztetettek, mivel az emberek az erdőket gyakran termőfölddé alakítják és nagy szemeik miatt nehezebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott környezethez.

Ez a tanulmány a szenzorbiológia lenyűgöző és új területét tárja fel

– mondja Richard Prum, a Yale Egyetem evolúciós biológusa a ScienceMag online tudományos portálnak, aki nem vett részt a kutatásban. – Ez azt is mutatja, hogy a madár szemmérete sokat elárulhat a tulajdonosáról.

A szem mérete fontosabb, mint gondoltuk volna? Forrás: Pexels.com

Matthew Walsh, az arlingtoni Texasi Egyetem evolúciós ökológusa szintén nem vett részt a tanulmányban, de rámutatott:

a fény nem csak a növényeknek, hanem az állatoknak is fontos tényező.

Szerinte a nagy szemek egyértelműen előnyt jelentenek például homályban vagy félhomályban, de eddig nagyon kevés kutatás foglalkozott ilyen mélységben azzal, hogy a fény milyen hatással van az állatok viselkedésére.

A közelmúltban egyes kutatások rámutattak, hogy a békák szemének relatív mérete megfelel annak a helynek, ahol élnek, vadásznak és szaporodnak.

Az elmúlt években publikált számos tanulmány szerint néhány hal és a vízibolha szeme az élőhelyükön élő ragadozók jelenlététől függően változik, tehát eltérő méretű. Ragadozók nélkül ugyanis a kissé nagyobb szemek potenciális túlélési előnyt biztosíthatnak.

A nagyobb szemű fajok kerülik az erős fényt

Hogy megtudja, a madarak számára mennyire fontos a szemméret, Ausprey és tanácsadója, Scott Robinson, a floridai Természettudományi Múzeum ökológusa összesen 240 fajt tanulmányozott, amelyek Peru erdeiben élnek. A vizsgált területen számos élőhelyet találtak, köztük sűrű, fás részeket, kerítéssel rendelkező gazdaságokat, cserjés területeket és nyílt terepet.

Négy év alatt a kutatók összesen 192 jelöléssel ellátott madárfajban mérték a szemek szélességét, míg a többi faj szemének méretét közeli fényképek alapján becsülték meg.

A vörössapkás szúnyogevő (Conopophaga castaneiceps) a trópusi felhőerdők sötét aljzatában él, és viszonylag nagy a szeme Forrás: IAN AUSPREY/FLORIDA MUSEUM OF NATURAL HISTORY

Miután tudták, hogy a nagyobb madaraknak általában nagyobb a szemük, ezért a későbbi elemzéseikhez az úgynevezett relatív szemméretet használták.

A madarakat ezután a vadászati szokásaik alapján két csoportra osztották:

egyrészt azokra, amelyek általában közelről ragadják meg a táplálékukat, másrészt azokra, amelyek rendszerint lecsapnak vagy a víz alá merülnek, hogy elkapják a zsákmányukat. A csapat ezt követően azt dokumentálta, hogy ezek a madarak hol töltik az idejük legnagyobb részét.

Nyomon követték a madarak által tapasztalt fényt

A kutatás során a szakemberek tizenöt faj hetvenegy egyedére fényérzékelőket is helyeztek, amiket a madarak több hétig tartós, orvosi ragasztóval rögzített, apró hátizsákokban viseltek. Ausprey közben nyomon követte és visszakereste az ezekből származó adatokat.

A mérések szó szerint nyomon követték a madarak által tapasztalt fényt.

Az adatok elemzése után Ausprey és munkatársai megállapították, hogy a szem mérete nemcsak a madarak tartózkodási helyét képes megjósolni, hanem azt is, hogy mit ettek. A tanulmány szerint azoknak a madaraknak viszonylag nagy a szeme, amelyek az erdő mélyén élnek vagy amelyeknek nagyobb távolságból kell üldözniük a rovarokat (például a légykapóknak).

A kutatók átmenetileg fényérzékelőt (lásd nyíl) szereltek a kefepinty (Arremon brunneinucha) és más madarak hátára, hogy megtudják, hogyan befolyásolja a fény a viselkedésüket Forrás:IAN AUSPREY/FLORIDA MUSEUM OF NATURAL HISTORY

Ezzel szemben a legtöbb fénnyel teli környezetben élő madaraknak, például a kék sapkás tangaráknak viszonylag kicsi a szeme.

A kisebb szemű fajok élete a legelőkön, a mezőkön és a faültetvényeken a legjobb

– állapította meg Ausprey, aki szerint valódi kiváltság volt az ökológia egy teljesen új dimenziójának megosztása a tudományos társadalommal. – A nagyobb szemű fajok azonban kerülik az erős fényt, és emiatt veszélybe kerülhetnek, mivel az erdei élőhelyük lassan széttöredezetté válik, és nem tudnak olyan messzire repülni, amire a sikeres szaporodáshoz vagy vadászathoz szükség lenne.

Hozzátette: a fény ebben az összefüggésben hatással lehet arra, hogy mely fajok hogyan és hol képesek a túlélésre.