Az Everglades mélyén egy különös, foltos pikkelyes, falánk betolakodó vette át az irányítást. Az argentin fekete-fehér teju (Salvator merianae), amely akár másfél méteresre is megnőhet és Dél-Floridában már széles körben elterjedt. Ám itt nem állt meg.
A betolakodók manapság egyre többször bukkannak fel az Egyesült Államok délkeleti részén, potenciális veszélyt jelentve az őshonos fajokra és a gazdálkodókra.
A Dél-Amerikában őshonos, rettegett lények ráadásul mindenevőek, tehát szinte bármit esznek, ami tápértékkel bír és ami belefér a szájukba.
A földön fészkelő állatoktól, például madaraktól és hüllőktől – köztük a veszélyeztetett tengeri teknősök tojásaitól – kezdve a galambokig és más kisállatokig, minden szerepel az étlapjukon. Ha mást nem találnak, akkor szívesen fogyasztanak gyümölcsöket és zöldségeket is.
Az argentin teju rendkívül szívós, elterjedésüket nehezen lehet ellenőrizni vagy csökkenteni: amint a faj megtelepszik, onnantól szinte lehetetlen kiűzni az adott területről.
Populációja Dél-Floridában már több mint egy évtizede virágzik, ahol az óriási gyíkok kedvelt háziállatnak számítanak. A szakértők szerint valószínűleg a fogságból kerülhettek a természetbe. Jelenlétüket az elmúlt hónapokban Dél-Karolina négy megyéjében észlelték, ahol a tudósok szerint azóta jelentősen megszaporodott a számuk.
Megjelenésükről jelentések érkeztek emellett Alabamából, Louisianából és Texasból, de a kutatóknak már tudomásuk van néhány kialakult csoportról Közép-Floridában is.
Azok számára, akik szeretik az egzotikus állatokat, a kiemelkedően magas intelligenciával rendelkező tejuk keresett háziállatoknak számítanak.
Az Egyesült Államokban a legtöbb hüllőt az amerikai tenyésztőknek köszönhetjük: csak 2000 és 2010 között több mint 79 ezer tejut importáltak Dél-Amerikából
– mondta Amy Yackel Adams, az állatot tanulmányozó Amerikai Geológiai Kutatóintézet biológusa a National Geographic-nak. – Ám ha a háziállat tulajdonosok sokkal több állatot engednek szabadon, akkor egyre nagyobb lesz a növekvő populáció lehetősége a vadonban, ezzel a probléma súlyosbodik.
A Scientific Reports tudományos szaklapban két éve publikált tanulmány a dél-amerikai tejukról szóló információkat arra használta fel, hogy előrejelezze az állatok esetleges továbbterjeszkedését szerte az Egyesült Államokban.
Adams szerint mára az „az Egyesült Államok teljes délkeleti része veszélyeztetett".
Ennek a területnek a nagy részén ugyanis olyan az éghajlat, amelyet kifejezetten kedvelnek ezek a hüllőfélék. Évente ráadásul körülbelül 35 tojást is rakhatnak, így ha valahol megjelennek, gyorsan el tudnak szaporodni.
Egyelőre azonban nincs hivatalos adatbázis vagy becslés arról, hogy vajon hány teju élhet az Egyesült Államokban.
Az argentin teju leginkább a hegyvidéki erdőkben és gyepeken él, különösen azokat a területeket kedveli, ahol jelentős mennyiségű eső esik, ezért a kedvenc helyei közé tartoznak például a floridai keményfa erdők és a szubtrópusi fenyvesek.
Mivel az éghajlatváltozás miatt a trópusi és szubtrópusi klimatológiai zónák észak felé tolódnak, ezért Észak-Amerikában a tejuk élőhelyeinek határai kiszélesedhetnek
– magyarázta Amy Yackel Adams.
A kutatók szerint különösen aggasztó, hogy a fekete-fehér tejuk egyik kedvenc eledele a tojás, ezért Venezuelában például gyakran lopakodnak a tyúkólba, hogy ellopják a finom csemegét.
Ezért hívják őket a helyiek „lobo polleronak", azaz „csirkefarkasnak".
Az amerikai baromfitenyésztők miattuk már egy figyelőszolgálatot is működtetnek.
A szakemberek úgy vélik, ha a tejuk tovább terjednek a délkeleti országokban, akkor számos, a földön fészkelő vagy ott élő állatot fenyegethetnek,
köztük például a keleti indigókígyót, amelyet a veszélyeztetett fajokról szóló törvény véd, hasonlóan a szintén veszélyeztetett georgiai üregteknőshöz (Gopherus polyphemus), aminek jelenlétét szintét veszélyezteti a gyíkok megjelenése.
Az argentin teju igen szívós állat, képes ellenállni a hidegebb hőmérsékleteknek úgy, hogy a testhőmérsékletét megemeli a környezetéhez igazodva vagy egyfajta hibernációs állapotba kerül. Ilyenkor a mozgása lelassul és elrejtőzik olyan odúkban, amelyeket más állatoktól lopott el.
Gyorsan képesek regenerálódni bármilyen helyzetben, például a vadászat jelentette fenyegetésből
– mutatott rá Lee Fitzgeralt, a texasi A&M Egyetem állattan professzora. – Az 1980-as években például a teju volt a legjobban kizsákmányolt hüllőfaj a világon, miután évente mintegy kétmillió tejubőrt exportáltak Argentínából a bőrkereskedelem számára; az állatok mégsem haltak ki vagy kerültek a veszélyeztetett fajok közé.
A terjeszkedő gyík-populációk visszaszorítása és továbbterjedése érdekében a szakemberek most azokban az államokban keresik a megoldási alternatívákat, ahol a tejuk már elszaporodtak.
Ennek érdekében jelöltek meg jeladóval néhány egyedet, amelyeket az Everglades Nemzeti Park közelében fogtak be, majd újra szabadon engedtek.
Georgiában egy figyelemfelhívó kampányt is indítottak, amelybe bevonták a lakosságot is, hogy jelezni tudják az állatok esetleges felbukkanását. Kialakítottak egy úgynevezett „teju munkacsoportot" is, ahová bárki beküldheti az általa készített, „gyanús teju fotókat". Miután ezek alapján sikerül azonosítani az állatot, a társaság önkéntesei csapdába ejtik és egy menhelyre viszik, ahonnan azok fogadhatják örökbe, akik háziállatként szeretnék tartani őket.
Mindent megteszünk azért, hogy a tejuk felbukkanásáról és jelenlétéről releváns információkat kapjunk, majd befogjuk őket és megpróbáljunk nekik új otthont találni
– hangsúlyozta Justyne Lobello, a Georgia Hüllő Társaság (Georgia Reptile Society) elnöke. – Segíteni akarunk abban, hogy a lehető legemberibb módon kerüljenek be a menhelyre; és már egy hosszú várólistánk van azokról, akik háziállatként szeretnének befogadni egy-egy tejut.
A szakértők szerint azonban a probléma megoldásának a legjobb módja mégis az lenne, ha elsősorban a vadonban való elterjedését akadályozzák meg valahogyan.