Az egyik legnagyobb spanyol napilap, az El País José Luis Jimnéz professzor modellje alapján - amely a COVID-19-vírus terjedésének eddigi tapasztalatait összegzi - különböző szecenáriókat vázol fel a fertőzés elkerülésére, illetve a megfertőződés kockázatainak minimalizálására.
A vizsgálati eredmények és klinikai tapasztalatok ma már egyértelműen azt mutatják, hogy
a tavaly december elején azonosított új koronavírus átadásának három hordozóját lehet elkülöníteni;
a köhögés vagy beszéd közben a levegőbe kerülő apró nyálcseppeket, amelyek a közelben álló emberek szemébe, orrába, vagy szájába kerülhetnek, a szennyezett felületeket – elsősorban az ajtókilincseket, fogantyúkat -, valamint az aeroszolokat, vagyis azokat az apró, mikroszkopikus méretű fertőző részecskéket, amelyek a kilélegzett levegővel jutnak a környezetbe, ahhoz hasonlóan, mint a kifújt dohányfüst.
E három hordozó közül az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), valamint az Egyesült Államok járványügyi központjának (CDC) egységes állásfoglalása szerint
a szennyezett felületek jóval kisebb kockázatot jelentenek a fertőzés átadására, mint a levegőbe jutott nyálcseppek, illetve aeroszolok.
(Az ECDC adatai szerint eddig egyetlen olyan esetet azonosítottak, amikor a páciens megfertőződését bizonyíthatóan szennyezett felület okozta.)
A megfertőződés kockázata a zárt, beltéri helyiségekben a legnagyobb,
mert szellőzés nélkül az aeroszolok a levegőben szuszpendálva maradnak,
és az idő múlásával egyre sűrűbbé válnak, de itt is minimalizálható a megfertőződés veszélye, egyszerű, könnyen alkalmazható, és betartható szabályokkal.
A legnagyobb potenciális kockázatot a beltéri, ritkán, vagy egyáltalán nem szellőztetett helyiségek jelentik. A modell bemutat erre egy szemléletes példát, amikor hat ember jön össze egy lakásban illetve házban, és az egyikük már COVID-19-fertőzött.
(Spanyol járványügyi adatok szerint a Spanyolországban regisztrált koronavírus-megbetegedések 31%-át az ilyen helyzetek, a családi, baráti összejövetelek, találkozók okozzák.) Ha ez a hat ember négy órát tölt együtt egy szellőztetés nélküli szobában, védőmaszk nélkül és hangosan beszélgetve,
az öt egészséges ember is meg fog fertőződni,
még akkor is, ha betartják az egymás közti védőtávolságot.
Ha négy óráig, hangosan beszélgetve ugyanabban a szellőztetés nélküli helyiségben maradnak, de maszkot viselnek, akkor négyük fog megfertőződni. (A maszk csak akkor biztosít hatékony védelmet, ha a maszkot viselők nem töltenek el túl sok időt zárt és fertőző aeroszollal szennyezett helyiségben.)
A fertőzés kockázata viszont egy fő alá csökken, ha a társaságból mindenki maszkot visel, az együtt töltött időt a felére csökkentik, és szellőztetik a helyiséget.
A zárt helyiségekben is minimalizálható tehát a megfertőződés kockázata akkor,
ha mindenki maszkot visel, rendszeres időközönként szellőztetnek, és nem nyújtják túl hosszúra a találkozót.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a hangos beszéd mintegy ötvenszer több fertőző részecskét jutat a levegőbe, a halk, moderált beszédhez képest. Ehhez hasonló a helyzet a kiáltozásánál, vagy az éneklésnél is.
A fertőző aeroszolok a szellőztetés nélküli helyiségben egyre koncentráltabbá válnak,
ez pedig megnöveli a megfertőződés kockázatát is.
Kimutatták, hogy ezek a fertőző részecskék – amelyek már az egyszerű kilégzéssel is a levegőbe kerülnek, vagy a nem helyesen viselt védőmaszkból jutnak ki -, már azokat is megfertőzhetik, akik ötméteres sugarú körön belül csak néhány percet töltenek el a fertőző személy közelében.
A csoportos megbetegedés veszélye kifejezetten magas az olyan zártterű közösségi helyiségekben, mint amilyenek például a bárok vagy a kocsmák. Ez nem véletlen,
hiszen ezekben a többnyire túlzsúfolt helyiségekben számít legrobbanékonyabbnak a COVID-19-vírus;
az ilyen típusú szórakozóhelyen egyetlen vírushordozó személy átlagosan 27 másik embert fertőzhet meg a modellszámítások szerint.
Erre egy szemléletes példát is felhoz az El País előzőekben idézett cikke: a spanyolországi Cordóba egyik „bulizós" szórakozóhelyén egyszerre 73 személyt fertőzött meg egyetlen vírusgazda.
A fentebbi ábrán példaként bemutatott bárban biztonsági megfontolásból a felére csökkentették a vendéglétszámot,
amelyben így 15 vendég és három felszolgáló tartózkodik, de, az ablakok zárva vannak, és nincsen mechanikus szellőzés sem. Ebben az esetben, ha nem alkalmaznak semmilyen más óvintézkedést, négy óra alatt 14 személy fogja elkapni a COVID-19-vírust. Amennyiben megkövetelik a védőmaszkviselést, de nem szellőztetnek, ugyanennyi időn belül nyolc személy fog megfertőződni.
Ha azonban a létszámkorlátozás, illetve a kötelező védőmaszkviselés mellett szellőztetik is a helyiséget, és a felére redukálják a vendégek bárban eltöltött idejét, legfeljebb már csak egyetlen ember fog megfertőződni.
A tudományos modellszámítások megszívelendő konklúziója szerint,
ha a járvány ideje alatt tudatosan elkerüljük a zárt, nagyobb közösségi helyiségeket, nyilvános helyen, vagy családi, illetve baráti összejöveteleken is maszkot viselünk és rendszeresen szellőztetünk, valamint ésszerűen lerövidítjük a közösségi programokat, úgy minimálisra csökkenthetjük annak esélyét, hogy megfertőződjünk a COVID-19-vírussal.
(Forrás: El País)