Ugyan a két hálózat között jelentős méretbeli különbségek vannak, a kvantitatív elemzések azt sugallják, hogy különböző fizikai folyamatok képesek olyan szerkezeteket létrehozni, amiket hasonló szintű összetettség és önszerveződés jellemez.
Az emberi agy nagyjából 69 milliárd idegsejtből áll, többek között ennek a rendkívüli komplexitásának köszönhető, hogy kiemelkedhettünk az állatvilágból. A világegyetem sem egyszerűbb struktúra: a megfigyelhető univerzum kozmikus hálója legalább 100 milliárd galaxisból áll össze. Itt viszont korántsem érnek véget a hasonlóságok.
E megfigyelések alapján a kutatók egy kísérletet futtattak le: két agyterületen (az agykérgen és a kisagyon) a galaxisok hálóinak működését szimulálták; azt nézték, milyen az anyagfluktuáció ebben a nagyságrendileg két igencsak eltérő rendszerben.
Kiszámítottuk mindkét rendszernek a spektrális sűrűségét. Ez egy olyan technika, amit a csillagászatban használnak, abból a célból, hogy megismerjék a galaxisok térbeli eloszlását"
– magyarázta Franco Vazza.
Az asztrofizikus számításai alapján a kisagy neuronhálózatának 0,1 milliméternyi részén az anyagingadozások közel azonos módon oszlanak el, mint a világegyetem kozmikus hálójának 500 millió fényév nagyságú tartományában.
A szakértők több más paramétert is találtak, ami mindkét hálózatban megegyezik, ilyen például a csomópontok átlagos kapcsolódási száma és az, hogy a releváns, központi csomópontok több kapcsolattal rendelkeznek.
A tudósok elgondolása szerint bár a neuronokat és galaxisokat drasztikusan eltérő fizikai folyamatok szabályozzák, a két rendszerben megfigyelhető kapcsolódásokat hasonló fizikai törvényszerűségek hozhatják létre.
A mostani eredmények a kozmológia és az idegtudományok fejlődését is előre lendíthetik, emellett újabb lehetőségek nyílnak meg, hogy tanulmányozhassuk a komplexebb rendszerek evolúcióját.