Megfigyelések számolnak be arról, hogy a cinegék hajlamosak az etetőben maradó napraforgóval táplálni a fiókáikat, akik ezt nem tudják megemészteni, és a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladhatnak, elpusztulhatnak.
A magvak fiókakori emésztése nem egyszerű feladat, erre néhány nálunk élő faj képes csak (ezeknél a magokat a szülők előemésztik),
ezért magevő madaraink többsége is rovarokkal eteti fészekben fejlődő fiókáit.
Amint beköszöntenek az első jelentősebb fagyok – és ezek tartóssá válnak, vagy pedig leesik az első hó – kezdjük el etetni a madarakat folyamatosan. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap feltöltött etetővel kell várni a madarakat. Ami lényeges, hogy minden reggel közel azonos mennyiséggel töltsük fel az etetőket, amit a madarak megszoknak és a kihelyezett eleség elfogyása után, pedig a természetes táplálékaikat kezdik el keresgélni és enni.
Több szempontból is kívánatos, hogy a természetes téli táplálékuktól ne vonjuk el a madarakat. Egyrészt így az áttelelő károsítók számát jelentősen csökkentik, szabályozzák, másrészt pedig nem állnak át teljesen az etető vendégei a kihelyezett eleségekre, nem csak az etetőt fogják a téli eleségforrásnak tekinteni.
Ez pedig nagyban növeli a túlélési esélyeiket akkor is, ha netán nem jutnak ember által kihelyezett táplálékhoz.
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek az állandó etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 10 grammos testtömegű madarak számára -10 °C alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggel nem tudnak kellő mennyiségű táplálékot találni (pl. az etetőben a megszokott helyen) és rövid idő alatt pótolni az éjszakai jelentős energiaveszteséget akkor könnyen legyengülhetnek, illetve elpusztulhatnak.
A napi rendszerességgel történő etetés elengedhetetlen, aki egyszer elkezdte, annak folytatni kell a szezon végéig!
A téli etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók, és ezek mindegyikét egyszerre kell alkalmazni:
Olajos magvak
A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A napraforgómagba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, amelyet a kisebb testű fajok szívesen fogyasztanak.
Állati zsiradék
Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.
Gyümölcsök
Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány darab a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának.
Adható a madaraknak ezen kívül főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldségek, ezeket elsősorban a rigók és rovarevők fogyasztják.
Kenyeret, morzsát énekesmadaraknak soha!
Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják (a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).
(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, https://www.bnpi.hu/hu/hir/teli-madaretetes-helyesen)