Bár ezek az ajánlások számos embernek segíthetnek, a Scientific Reports tudományos szaklapban most publikált tanulmány szerint mégis érdemes megtalálni egy finom határvonalat. A kutatók a 2017-es nemzetközi egészségfelmérés, a BlueHealth International Survey összesen 18 ország nem kevesebb, mint 18 838 résztvevőjének adatai alapján megállapították, hogy
a szabadban eltöltött idő számos érzelmi előnyhöz kapcsolódik, de csak akkor, ha a választás az ember sajátjának érződik.
A tudósok szerint ezek a megállapítások összhangban vannak az úgynevezett öndeterminációs elmélettel (SDT), amely azokat a pszichológiai folyamatokat teszi fókuszba, amelyek elősegítik az optimális emberi működést és a mentális egészséget. Eszerint amikor valaki nyomást érez bizonyos tevékenységek folytatására, akkor az könnyen alááshatja a belső motivációját.
Így válhat károssá az az érzés, ha csak a barátok vagy a család, vagy mondjuk egy orvosi szakember úgynevezett zöld receptje miatt látogatjuk rendszeresen a természetet
– mondta Michelle Tester-Jones, az Exeteri Egyetem kognitív pszichológusa és a tanulmány vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az öndeterminációs elmélet miatt másként értékelhetjük a természetben töltött időt, mivel ez önmagában élvezetes és szórakoztató, ám új kontextust kap, ha a látogatásra a mások elvárásainak való belső vágy miatt kerül sor.
Hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy az orvosoknak fordított pszichológiát kellene alkalmaniuk, és azt kellene tanácsolniuk az embereknek, hogy ne menjenek ki a szabadba, ám szükség lenne egy jobb módszerre annak érdekében, hogy ezt az útmutatást külső nyomásgyakorlás nélkül tudják megadni.
Mert ha az emberek úgy érzik, hogy nem felelnek meg a másik elvárásainak, akkor az kevésbé hatékonnyá teszi ezt az amúgy kitűnő terápiát.
A tanulmány megállapításai jól tetten érhetőek a BlueHealth International Survey-ban. Minél jobban szerette volna valaki meglátogatni a természetet, annál valószínűbbé vált, hogy meg is teszi. A szabadban tett látogatásuk viszont kevesebb örömmel és nagyobb szorongással töltötte el azokat, akik gyakori mentális egészségügyi rendellenességekkel, például szorongással vagy depresszióval küzdenek.
A szakemberek előtt még mindig nem világos, hogy mi vezérli ezeket az eredményeket, de úgy gondolják, hogy ennek oka talán a kisebb belső motiváció lehet.
Szerintük az is előfordulhat, hogy a kevésbé motivált emberek inkább csak azért járnak a természetbe, hogy másoknak örömet szerezzenek.
Több információra van szükségünk a belső motiváció és kívülről érkező ösztönzés közötti kényes egyensúlyról, valamint arról, hogy miként lehetne a természetbe tett látogatásokat integrálni a mentálhigiénés kezelésbe
– magyarázta Ann Ojala, a finn Természeti Erőforrások Intézetének pszichológusa. – Mert valóban kézzelfoghatóak az előnyök, csak ki kellene találnunk, hogyan lehetne a „legjobb jutalmat" megszerezni.
A felmérésben a résztvevők általában motiváltak voltak arra, hogy időt töltsenek a természetben, ami saját bevallásuk szerint nyugodtabbá tette őket és segített enyhíteni a stresszesebb időszakokat.
A gyengébb mentális egészségi állapotúak körében azonban kevésbé pozitív önjelentések születtek.
Még mindig sok azonban a megválaszolatlan kérdés. A növekvő bizonyítékok száma mindazonáltal azt sugallja, hogy a természetben eltöltött, heti néhány óra jót tesz az egészségnek és a közérzetnek, potenciálisan javítja a rövid távú memóriát, csökkenti a fáradtságot, javítja az összpontosítást és csökkenti a vérnyomását.
Az azonban még nem teljesen világos, hogyan lehet a legjobban kihasználni ezeket az előnyöket a gyakorlatban.