Magyarországon csak úgy, mint Európa többi országában a meddőségi problémával küzdő házaspárok száma eléri a párok 15 százalékát, számuk mintegy százötvenezerre tehető, ez azt jelenti, hogy átlagosan 300 ezer gyermek nem születik meg. Ezek a párok segítség nélkül sosem fognak gyermekáldásban részesülni, hacsak nem kapnak megfelelő orvosi kezelést.
A fogantatás körüli problémák majdnem ugyanolyan arányban érintik a nőket és a férfiakat; ám rendkívül szerteágazó orvosi okai lehetnek annak, hogy az édesanya nem esik teherbe
– mondta Prof. Dr. Kovács L. Gábor, a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium vezetője. – Gyakorlatilag három szereplőnek kell egy időben összehangoltan, harmonikusan megtalálni azt a csodálatos pillanatot, amikor be tud következni a megtermékenyítés, az anyukának, az apukának és az embriónak.
Hozzátette: ezeket a felmerülő problémákat évtizedek óta próbálja gyógyítani az orvostudomány.
Egyrészükre már van megoldás, azonban létezik számos, olyan eset is, aminek egyelőre még nem ismert az orvoslása.
Ilyenek gondok lehetnek az anyai oldalról például, hogy:
Rettenetesen sok probléma adódhat, a mikrobiológiai okoktól az endokrin okokon keresztül, a szervi eltéréstől, a „nüánszos", apró dolgokig bármi lehet.
A Szentágothai János Kutatóközpontban már nyolc éve megpróbáltak eddig nem járt, innovatív utakon elindulni, hátha létezik olyan eljárás, amivel növelhetik a teherbe esés esélyét. A mesterséges megtermékenyítés kapcsán pedig
olyan új diagnosztikai módszert próbálnak a felszínre hozni, kipróbálni és a gyakorlatba bevezetni, amely nagyobb esélyt adna a sikerrátának.
Ez egyébként a laikusok számára első hallásra elkeserítően rossz lehet, hiszen a tudomány mai állása mellett az egész világon körülbelül harminc százalékos a sikerrátája a lombikbébi programnak.
Ezt kétféleképpen lehet nézni: egyrészt a természetes fogamzásnak sem nagyobb ennél a sikeressége, a másrészt viszont az, hogy itt olyan emberek vannak, akik éve óta, ha nem évtizedek óta szeretnének gyermeket és már mindenen túl vannak
– hangsúlyozta Kovács L. Gábor. – Számukra elfogadhatatlan a 30 százalékos siker."
Hozzáfűzte, hogy össze szeretnék gyűjteni, hogy milyen eddig még nem kutatott területek léteznek, mert most megvan a lehetőségük arra, hogy a világszínvonalú genetikai és laboratóriumi diagnosztikával minden legális lehetőséget kiaknázzanak. A következő években számtalan vizsgálatot fognak végezni például arra vonatkozólag, hogy hogyan tudják megtalálni a legéletképesebb embriót, amit aztán majd visszaültetnek.
Az embrió tenyésztő folyadékából olyan genetikai egybeeséseket, génmintázatokat is tudnak azonosítani, melyekkel meg lehet jósolni, hogy melyik magzatnak van nagyobb esélye arra, hogy elvetéljen.
Hiszen, ha a beültetés előtt ki tudják szűrni, hogy melyik magzatot érdemes beültetni, akkor még nagyobb az esély arra, hogy a magzat meg is tud majd születni.
Magyarországon még soha senki sem végzett anyaméh-átültetést és petefészek-átültetést sem
– hangsúlyozta Kovács L. Gábor professzor. – Ez egy olyan betegnél, akinél végérvényesen ki kell mondanunk, hogy azért nem lehet gyermeke mert a méhe nem alkalmas egy gyermek befogadására, annál ez egy hatalmas lehetőség. Egy fiatal anyát is érhet rosszindulatú daganat, aminek a kimenetele az is lehet, hogy el kell távolítani a méhét, ilyen esetbe is megoldás jelenthet a transzplantáció.
Jelenleg a világszerte 8 millió életet köszönhetünk a mesterséges megtermékenyítésnek. Ezt a számot az pécsihez hasonló kutatások csak tovább növelik és emelik a beültetések sikerrátáját is.