Olyan mikrobákról van szó, melyek ősi mélytengeri cápák fogzománcába beágyazottan éltek. Tokjuk kémiai folyamatok során megváltozott, ennek köszönhetően őrződtek meg az évmilliók során.
A tudósok felfedezésükről a Scientific Reports című tudományos lapban számoltak be. Az emberi fogakat biofilm, vagyis dentális plakk veszi körül, mely számos mikroorganizmust tartalmaz. Ha ennek az együttélésnek az egyensúlya felborul, a baktériumok anyagcseréjük révén megtámadhatják a fogzománcot, ekkor szuvasodik a fog. Ez a közvetlen hatás többnyire a fog felszínhez közeli régióit érinti.
Az Iris Feichtinger, a Bécsi Természettudományi Múzeum (NHM) geológiai-paleontológiai részlegének kutatója vezette szakértői csoport számára meglepő volt, hogy kihalt cápák fogzománcában (Cretacladoides noricum) fosszilis baktériumokra bukkantak. A fogzománc ugyanis a legkeményebb olyan szerves anyagokhoz tartozik, melyet organizmusok képeznek.
A szakértők szerint a fosszilis baktériumok valószínűleg arra specializálódtak, hogy aktívan behatoljanak a fogzománcba, mivel ott minimális mennyiségű szerves anyag lehetett. Összetett biokémiai folyamatok révén a baktériumok képesek voltak lebontani a zománcban lévő proteint. A mélytengerek rideg, tápanyagban szegény élőhelyén érthető ez a nagy erőfeszítés.
A kutatók először találtak bizonyítékot ilyen különleges tápanyagfelvételre.
A felfedezéssel egyértelműen bizonyították, hogy a kevés szerves anyagot tartalmazó fogzománckoronán is megtelepednek a mikrobák, ha szűkös a tápanyagellátottság, mint ahogyan ez a mélytengeri környezetben adott
- írták a kutatók.
A tudósoknak az is meglepetést okozott, hogy milyen kiválóan őrződtek meg a baktériumok.
Kémiai folyamatok révén a baktériumok apró agyagásványokat vonzottak a sejtek felszínére. Ezek a burkok fosszilizálódtak és évmilliókon át kitartottak, amikor a baktériumok már régen szétestek"
- fejtette ki Feichtinger.
(MTI/APA)